A betegeknek joguk lenne fájdalommentesen meghalni

Magyarországon a súlyos betegségük végstádiumában lévő embereknek ugyan joguk van az életvégi ellátáshoz, de mégsem biztosított mindenki számára, hogy megfelelő fájdalomcsillapítás mellett búcsúzhasson el az élettől. Közösen, a társadalommal és jogalkotókkal karöltve, együttesen kell azon munkálkodnunk, hogy a jelenlegi, néha rossz gyakorlatot emberibbé tegyük. Ugyanis attól, hogy valakit nem tudunk meggyógyítani, még sokat tehetünk érte. Lovas András aneszteziológus és intenzív terápiás orvos cikke az Átlászón. 

Magyarországon, az orvostudomány fejlődésével mind a születés, mind pedig a halál jelentősen medikalizálódott. Ez nem jelent egyebet, mint hogy a több évezrede fennálló társadalmi normák alapján, az otthonokban lezajló élet kezdet és vég áthelyeződött egy mesterséges környezetbe, azaz az egészségügyi ellátó intézménybe. A jelenlegi, 70-es éveiben járó generáció még talán emlékezhet, hogy gyermekkorukban az otthonukban ravatalozták fel a nagyszüleiket, így már viszonylag hamar szembesültek családi szinten a halál fogalmával, és ami talán még fontosabb, láthattak holttestet.

Hazánkban ma százezrek halnak meg úgy, hogy életük során egyetlen halottal sem találkoznak, ami komolyan befolyásolja az élet végéről kialakult képüket, leginkább tabusítja azt. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján Magyarországon 2022-ben 86 ezer fő hunyt el egészségügyi-ellátó intézményben, ami a teljes, évi halálozás 63 százaléka.

Kevés orvos van tisztában a fájdalommentes életvégi kezeléssel

Az Egészségügyi Tudományos Tanács Orvosetikai Kódexe szerint „Az orvostudomány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan, terminális állapotú beteg ellátására indokolt a palliatív (tüneteket csökkentő – szerk.) terminális medicina eszközrendszerének alkalmazása, a végső állapotba jutott beteg testi és lelki szenvedéseinek csökkentése”. Továbbá „Nem etikátlan, ha a betegség végstádiumába jutott szenvedő betegnek az orvos a legkisebb, de hatékony dózisú kábítószert adja, és a szenvedés fokozódása esetén a dózist fokozatosan növeli, mert az orvos kötelessége a szenvedés enyhítése.”

Az életvégi ellátás kórházi, palliatív kezelésre szakosodott, úgynevezett hospice intézményben és otthonápolási körülmények között is biztosítható. A jogi szabályozás ehhez modern és megfelelő kereteket biztosít Magyarországon, innentől fogva már sokkal inkább a kollégák szemléletének megváltoztatásán és a szakképzet humánerőforrás biztosításán van az elsődleges hangsúly.

Egy 2010-es, angol nyelven is elérhető tanulmány alapján hazánkban az orvosoknak csak mindössze a kilenc százaléka volt tisztában a haldoklók életvégi kezeléséhez szükséges ellátás kielégítő folyamatával, addig ugyanez az arány az Amerikai Egyesült Államokban 58.

A hazai viszonyok felméréshez érdemes megemlíteni, hogy míg itthon a hospice, azaz haldokló ellátásban részesülők 95 százaléka, addig az USA-ban csak a 44 százaléka volt daganatos beteg. Az amerikai adat azt mutatja, hogy a rákos megbetegedéseken túl más kórállapotokban, akár amiotrófiás laterálszklerózisban, de akár végstádiumú szív- vagy tüdőbetegségben is hozzáfértek a haldoklók a humánus ellátáshoz. Ebben történt némi pozitív előrelépés az elmúlt évtizedben, azonban a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai alapján 2021-ben az ellátott betegek közül a daganatos betegek aránya az otthoni ellátásban még mindig domináns, 80 százalék volt.

A teljes írás az atlatszo.hu-n olvasható.