A betegellátás kihívásai a sürgősségi osztályon

Mindig kell legyen ideje az embernek arra, hogy a beteg szemszögéből nézve meghallgassa a panaszait. És jó lenne, ha a betegnek lenne késztetése arra, hogy megfogadja azt, amit az orvos mond - mondta el a szemlélek.net-nek adott interjúban Kanizsai Péter, a Pécsi Tudományegyetem Sürgősségi Orvostani Tanszékének vezetője.

– Mióta dolgozik a sürgősségi ellátásban?

– Itt, Pécsett, január elseje óta dolgozom, előtte a Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó Osztályát vezettem 6 és fél évig.

– Mennyiben hasonló a két munkahely?

– Ugyanazokat az elveket követjük az összes sürgősségin, mint a világon bárhol. A beteghez van rendelve az ellátás. Ez az ellátási forma az Egyesült Államokból indult 1961-ben, az Alexandriai tervvel. Túl sok volt a bolyongó beteg a rendszerben, elégedetlenek voltak, nem volt megfelelő a háziorvosi ellátás sem, ezért létrehoztak egy olyan egységet, ahol megpróbálták a beérkező betegek számára megtalálni a legmegfelelőbb utat a gyógyuláshoz, a lehető legrövidebb időn belül. Ez volt az első sürgősségi.

– Mennyire terhelt most a rendszer?

– Nagyon erősen, országosan is, de vannak a pécsinél sokkal rosszabb helyzetben lévő sürgősségek. A humán erőforráshiány nagyon komoly probléma. Itt, Pécsett a túl nagy ellátási terület és a nem megfelelő betegutak okoznak inkább gondot.

– Külsőre itt az látszik, hogy az infrastruktúra, az eszközök rendben vannak. Mégis rendszeresen halljuk a különböző híradásokban, hogy jobban kéne csinálni.

– Az egyik fő probléma, hogy rosszul kommunikálunk mi is, meg a betegek is.

– Talán nincs is elég idő?

– Arra mindig kell, hogy legyen idő. Mindig kell legyen ideje az embernek arra, hogy a beteg szemszögéből nézve meghallgassa a panaszait. És jó lenne, ha a betegnek lenne késztetése arra, hogy megfogadja azt, amit az orvos mond. Ez nem idő kérdése, hogy bemutatkozom a betegnek, megfogom a kezét, a szemébe nézek... Már csak azért sem, mert én ebből rengeteg információt le tudok szűrni. Ha bemutatkozom a betegnek, hogy "Jó napot, Kanizsai doktor vagyok!", a beteg pedig megszorítja a kezem és a szemembe néz, akkor ő egy ABCD stabil állapotú beteg – ami azt jelenti, hogy van átjárható légútja, lélegzik, a keringése rendben van és az idegrendszer is rendben van. Egy kézfogásnak így sokkal nagyobb a jelentősége, mint gondolnánk.

– Régebben több idejük volt?

– 27 éve dolgozom az akut betegek ellátásában: minden más volt régen. Nem volt dr. Google, hanem bejöttek a betegek és amit az orvos mondott, az volt. Nem mondom, hogy az jobb volt, mert most is jönnek hozzám betegek és azt mondják, hogy a Google által ők ezt nézték, meg azt nézték, és vannak, akik egész pontos diagnózist tudnak felállítani, ami akár még segítség is lehet nekem. Van ilyen, ezt nem lehet félvállról venni, ahogy a mesterséges intelligenciát sem. Vannak algoritmusok, amik jobban ismernek fel betegségeket, mint a legjobb sürgősségi orvos.

– Ezeket használják is? 

– Természetesen.

– Hogyan oldják meg a túlterhelés mellett, ha beesik egy súlyosabb eset?

– A sürgősségi ellátók közössége nagyon összetartó társadalom: aki elérhető, megpróbáljuk behívni. Nem gondolnám, hogy ez csak az orvosokon múlik. Rengeteg múlik az ápolókon, az akut ellátásban résztvevő összes dolgozón is. Nagyon emberségesek a kollégák, hiszen hajlandóak arra, hogy a saját érdeküket háttérbe szorítsák. Ezért nem vár senki sem külön vállveregetést, ebben az a jutalom, hogy hála nekik, működik a rendszer. Itt egy nagyon jó csapat van. A teljes interjú itt olvasható