A betegért van a rendszer, az orvos csak egy szereplője

Skócia és Magyarország között ingázik az eredetileg szívsebésznek készülő Török Zsolt, aki a hazai egészségügyben uralkodó feudális viszonyokat megelégelve, több mint tízévnyi, a gyógyszeriparban eltöltött munka után a szegedi egyetemen szerzett háziorvostan szakvizsgát. Bőrgyógyász-immunológus feleségével a család harmadik orvosgenerációját alapozták meg: egyik fiúk a szülők nyomdokaiba lépve, ugyancsak a gyógyító hivatást választotta. Török Zsoltot skóciai tapasztalatairól kérdezte a MedicalOnline. 

A skót háziorvosi rendszerről azt mondják, jól működik, de rendkívül drága. Miért?

Az, hogy az ellátás drága-e vagy sem, nem orvosszakmai, hanem politikai kérdés. Skóciában a szociális és egészségügyi ellátás államilag finanszírozott, a polgároknak nem kerül pénzbe a gyógyszer, a csecsemőtápszer, de például a menstruációs eszközöket is ingyen kapják. Ez utóbbinál az a logika, hogy a hátrányos helyzetű régiókban sokszor hiányoztak ilyen problémák miatt a nők az iskolából, munkahelyekről, ami nagyobb terhet róna a társadalomra. Erről egyébként ott társadalmi vita is folyt, , és ez az, amit idehaza nagyon hiányolok. Senki nem kérdezi meg a polgárokat, hogy új kórházra, vagy inkább az otthoni ellátások körének bővítésére költsünk-e többet.

Igényelnénk mi itthon, hogy megkérdezzenek?

Ha akarnánk is, amíg az egészségügyben begyűjtött adatok nem validak és nem publikusak, a társadalmi diskurzus sem lehet produktív. Amikor olyan ellátásokat is elszámolnak HBCS-alapon, amit el sem végeztek, vagy a nosocomiális fertőzés ténye nem kerül be a zárójelentésekbe, halotti bizonyítványokba, az azokból levont következtetések is hibásak lesznek. Nehéz egy olyan rendszerből tanulságokat levonni, ahol eleve fals adatok keletkeznek.

Visszatérve az előző kérdéshez: mi lenne a kormány feladata, hogy jól működő legyen az egészségügy?

Az én olvasatomban az, hogy rendszereket építsen, működtessen és kontrolláljon, valamint biztosítsa a pénzt ahhoz, hogy a rendszer megfelelően üzemeljen, képes legyen ellátni a feladatait. Skóciában a health board-ok felelnek az adott régiók ellátásáért, amelyeket nem a megyehatárok, hanem az úthálózat, a földrajzi elhelyezkedés és az ott élő lakosság határoz meg. A legnagyobb 1,5 millió, a legkisebb mindössze 20 ezer főre szervezi az ellátást. A health board-ok elnökségében képviseltetik magukat a régió városai, az állampolgárok, a betegek, a szakma, valamint a kormány, a mindennapi operatív irányításért a menedzsment számon kérhetően felel. Ott 75 éve üzemel ez a rendszer, amelyet időnként finomhangolnak ugyan, de a működése kormányzati ciklusoktól függetlenül kiszámítható, összpolitikai konszenzus mentén.

Odakint a betegek eligazodnak a rendszerben?

Nem, de nem is feladatuk. Nem a beteg kering a rendszerben, s próbál kapaszkodókat keresni, hanem a rendszer fogja a beteg kezét, és vezeti. A betegtől annyit várnak el, hogy körülbelül tudja, hogy milyen panasszal hova kellene fordulnia. Nemrégiben zajlott társadalmi kampány azt segítve, hogy a betegek a megfelelő helyen kérjenek adekvát segítséget. Az National Health Service (NHS) 24 órás telefonos szolgálata bármikor elérhető, a hívásokra öt percen belül válaszolnak, és eligazítják a beteget, vagy ha szükséges azonnal mentőt küldenek. A betegellátás a legtöbb esetben a háziorvosnál, a háziorvosi ügyeleten vagy a sürgősségi ellátó helyen indul. Emellett rendelkezésre állnak a patikák is, ahol a gyógyszerészek részben gyógyszerészi gondozást, részben gyógyszeres terápiát indítanak például atópiák, allergiák, vizelettartási problémák, bizonyos fertőzések, mint például a cellulitis esetén, keményen kijelölt kompetenciahatárok mentén. A kisebb töréseket, ficamokat, sérüléseket a sürgősségi osztályok mellett működtetett ambulanciákon látják el, ahol APN-ek dolgoznak (advancedpracticenurse, non-doctor) szükség esetén igénybe vehető orvosi felügyelettel. De a betegek irányításában a háziorvosi praxisok recepciósai is képzettek.

Bejutni a házorvoshoz Nagy-Britanniában sem egyszerű…

Folyamatosan monitorozzák az igényeket, de eleve sokkal kevesebb a megjelenés, mint Magyarországon. Ha egy skót betegnek öt éve fáj a térde, 3-4 nap múlva kaphat időpontot vizsgálatra, ha viszont az arthritise berobban, azonnal. Szigorúan meghatározott ellátási garanciákkal dolgozunk. Például daganatgyanú esetén két héten belül az összes, a daganat kizárásához szükséges vizsgálatot el kell végezni, attól számítva, hogy a háziorvoshoz bekerül a páciens. Az adekvát terápiát 60 napon belül el kell kezdeni. Mivel minden ellátási folyamat digitálisan rögzített, így a teljes folyamat ellenőrizhető és számon kérhető.

Az imént háziorvosi recepcióst emlegetett. Idehaza nemigen van ilyen. Hogyan néz ki egy skót háziorvosi praxis?

Általában egy praxisnak több háziorvos a „tulajdonosa”,  3-4 orvos alkot egy praxist és lát el mintegy 10-12 ezres populációt. Akad kint is úgynevezett  single handed praxis – ez a fogalmat tekintve nagyjából megfelel az itthoni egy orvos, egy asszisztens felállásnak – amely nagyjából 3-3,5 ezer lakost lát el. Az orvos mellett dolgozik egy APN és egy praxisnővér. Egy héten két-háromszor érkezik egy kisegítő szakápoló, aki injekciót ad be, vért vesz, kötöz, és ugyancsak két alkalommal a gyógyszerész. A munkát hetente egy-két napon mentálhigiénikus is támogatja. Ezenkivül egy praxis menezser írányítja a mindennapokat, s két-három fős stáb végzi az adminisztratív munkát.  A páciens „gazdája” mindig a háziorvos, és ha nincs is közöttük személyes találkozó, a háttérben rengeteg folyamat zajlik. Ha mindent beleszámolok – személyes vizitek, telefonos,videós konzultációk, vérvételek, kötözések, gondozások, gyógyszerfelírások, s egyéb, a háttérben zajló betegellátással kapcsolatos tevékenységt, akkor napionta minimum 250-300 beteggel történik éppen valami.   

Itthon rendszerint felülírja a betegutakat, hogy a háziorvos ismeretségi alapon, személyes kapcsolatokra építve keres ellátást a páciensének, de sokszor a betegek is kikövetelik, hogy egy adott intézménybe, kórházba kapjanak beutalót…

Ezen nagyon nehéz lesz változtatni. Mi, magyarok mestert sem az Arany Oldalakról választunk, hanem a szomszédot, ismerőst kérdezzük, hogy nem tud-e egy jó asztalost, vízszerelőt, vagy éppen sebészt. Kint nem kell és nem is akarok azzal foglalkozni, hogy melyik neurológiára vagy sebészetre utalom be a beteget, mert az ellátásának kimenetele független attól, hogy hol kezelik. Ezért kell folyamatosan, azonos indikátorok mentén monitorozni az ellátás minőségét.

A magyar orvostársadalom akarná, hogy itthon egy ilyen rendszer működjön?

Visszakérdezek: az orvostársadalomért van az egészségügy vagy a betegért? Az orvos csak egyetlen szereplője annak a rendszernek, ami a páciensért van, hogy neki javuljanak az életkilátásai, jobb legyen az egészségügyi állapota. Itthon hajlamosak vagyunk a beteget hibáztatni. Az orvosnak készülő fiam korosztálya és a 40 év alattiak már másként gondolkodnak, másként szeretnének dolgozni, elegük van ebből a beállt, feudális, uram-bátyám rendszerből, és ha ez nem fog változni, ők is el fognak menni Magyarországról, mint oly sokan korábban.

A teljes interjú a MedicalOnline portálján olvasható.