Az a felelősség mindenképp a szülőé, hogy felismerje, ha baj van és segítséget kérjen, de a kulcs nem biztos, hogy az ő kezében van.
A Vadaskert Gyermek- és ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancián három évtized alatt több mint 62 ezer gyermek vizsgálatát és terápiáját végezték el – sok esetben a szülők támogatása mellett. Az utóbbi években azonban megötszöröződött az önsértő gyermekek száma. „Ha tízszer annyian dolgoznánk, sem lenne elég” – mondták Dr. Baji Ildikó és Dr. Tárnok Zsanett, a kórház igazgatói. Az Évamagazin.hu arról kérdezte őket, hogy mi ennek az oka, és hogyan tudunk szülőként segíteni a gyerekeinken?
A mi tinédzser éveinkben is nagyon fontos téma volt már az önsértés, de az, hogy megötszöröződött az esetek száma az utóbbi időben, rendkívül ijesztő. Minek tudható ez be? Mit gondolnak, mennyire játszott szerepet ebben a COVID?
Dr. Tárnok Zsanett: Nem egyértelműen a COVID, ez ennél komplexebb kérdés, nehéz erre válaszolni, mert sok összetevője van. Ennek csak egyike a pandémia, de tény, hogy COVID óta figyelhető meg nálunk ez a tendencia.
Dr. Baji Ildikó: Nem is igazán a vírus, hanem a vírussal együttjáró változások – amik a gyerekeket, a szüleiket és a családokat érintették – voltak a katalizátorai ennek a tendenciának, hogy jelentősen megugrott az önsértések száma. Külföldön már korábban elkezdődött. A skandináv országokban voltak erre felmérések és azok már a pandémia előtt is emelkedést mutattak.
Olyan, mintha később gyűrűzött volna be hozzánk egy globális probléma?
Dr. Tárnok Zsanett: Igen úgy tűnik, de egyértelműen nem lehet kijelenteni, de kezd összeállni a fejünkben, hogy mik ennek az összetevői. A COVID lecsengett, de az esetszámok nem estek vissza az önsértések terén. Valószínű, hogy a COVID által generált krízis összetalálkozhatott a serdülők érzékenységével, mivel ők ebben a korban sokkal szenzitívebbek, így mindegyikük érzékenyebben reagált, akik pedig genetikailag hordozzák magukban a hajlamot, vagy nem diagnosztizált gyermekpszichiátriai problémájuk volt, azoknál fel is gyorsíthatta a nemkívánatos folyamatokat.
Az én véleményem az, hogy a digitális kapu, ami kinyílt, amire a COVID ráerősített, legalizálta a digitális oktatást, a képernyőhasználatot, ami szintén hordoz veszélyeket, mert a gyerekek a világhálón bármilyen tartalomhoz hozzáférhetnek és szintén növelhetik a káros hatásokat. Ezek adódhattak össze.
A gyerekek egyébként el tudják mondani, hogy mi bajuk, mik az okok?
Dr. Tárnok Zsanett: Ez változó, valaki igen, másoknak nehezebben megy.
Tudhatjuk, hogy pontosan melyik korosztályt érinti az önsértés?
Dr. Tárnok Zsanett: 10+. 11-12 éveseknél már gyakoribb, de néhány éve ez még elképzelhetetlennek tűnt.
Dr. Baji Ildikó: 10 éve a kötődési problémás gyerekeknél volt ilyen fiatal korban, de nagyon ritka volt, mostanra rutinkérdéssé vált, minden gyerektől meg kell kérdezzük, hogy volt-e már önsértés, vagy, hogy hányszor, milyen fajta, milyen eszközzel.
A másik rutinkérdés ma már, hogy mennyi időt tölt képernyő – számítógépes játék, telefon, tablet, laptop, tévé – előtt. És sok gyerek van, aki az összes szabadidejét ezzel tölti. Tehát amit nem az iskolában, azt képernyő előtt. Az is érdekes és tipikus tény, hogy sokan nem mentek vissza a COVID után iskolába, vagy 1-2 hét, hónap után feladták és magántanulók lettek. Nekik teljesen felborult a napirendjük, mert éjszaka játszanak, telefonoznak, nappal alszanak, a szülőkkel szinte nincs kapcsolatuk, nincsenek közös programok, étkezések, közös élmények.
További részletek a teljes cikkben