A félelem normális. Félnünk is kell a vírustól, hiszen veszélyes. Vannak azonban, akik a félelem rabjává lesznek.
Bár a védőoltások reményt adnak rá, hogy közel másfél év után lassan normalizálódhat az élet, a legfrissebb aggályok szerint sokan lehetnek, akiket ebben megakadályoz majd a járvány miatti félelmük, illetve az amiatt kialakult szorongásuk - írta a 444.hu.
A covidszorongás, mint tünetegyüttes létezését először tavaly vetette fel két kutató, Ana Nikčević a Kingston Egyetemről és Marcatnonio Spada a London South Bank Egyetemről. Megfigyeléseik szerint a tünetegyüttes jól körülírható viselkedésmintákban nyilvánul meg. Ezek a covidtünetek kényszeres keresése, a közösségi terek elkerülése, a kényszeres tisztálkodás és takarítás, illetve néhány, a járvány kezdetén felvett, amúgy fölöslegesnek bizonyult szokás, mint az ódzkodás a tömegközlekedési eszközöktől, vagy a lakás órákon át tartó fertőtlenítése.
A két kutató megfigyelései szerint ezeket a szokásokat a szorongással küzdők nehezen vetkőzik le, még úgy is, hogy Nagy-Britanniában, ahol a megfigyeléseket tették, mostanra már sikerült kontrollálni a járványt.
"A félelem normális. Félnünk is kell a vírustól, hiszen veszélyes. Vannak azonban, akik pszichopatológikus válaszreakciókat fejlesztenek ki, ezek pedig aztán a félelem rabjává tesznek" - mondta Spada a Guardiannek. Ez alapján azt feltételezi, hogy a járvány elülte után is lesznek jónéhányan, akik nem lesznek képesek visszakapcsolódni a társas életbe, és még hónapokig aggódni fognak a vírus miatt, függetlenül attól, hogy oltva vannak-e, vagy sem.
Spada és társai most nagyobb mintán folytatják a vizsgálataikat, hatezer kínai, amerikai és európai felnőt adatait vizsgálják, hogy felmérjék a covidszorongás előfordulásának gyakoriságát és a szindróma hatását az érintettek életére.