A csodagyerek, aki 8 éves korában már a NASA-nál dolgozott

A csodagyereklétben az a legrosszabb, hogy az embernek nincs igazi, felhőtlen gyerekkora, és cserébe elég ritka esetben lesz belőle aztán csodafelnőtt. A világ valaha volt egyik legmagasabb IQ-ját produkáló koreai Kim Ungjong (Kim Ung-yong) története azt mutatja, lehet annyira intelligensnek is lenni, hogy ezt az ember kezelni tudja, elengedje a hírnevet és az emberek elvárásait, és boldog, átlagos életet éljen, írja a Telex. 

Kim Ungjong 1962-ben született Szöulban, mindkét szülője egyetemi tanár volt, így némi előnnyel indult a genetikai lottón, már ami az intelligenciát illeti. De arra a család sem számított, amit a kis Kim már pár évesen bemutatott: egyéves korában már írt és olvasott, ami még annál is nagyobb kunszt, mint ahogy elsőre gondoljuk, hiszen a koreai ábécé egy fokkal bonyolultabb a miénknél. Háromévesen már bonyolult matematikai műveleteket oldott meg, ötéves korára folyékonyan beszélt a koreai mellett angolul, franciául, németül és japánul.

Nyolc évet húzott le a NASA-nál, hogy aztán hazaköltözve azzal kelljen szembesülnie (még mindig csak 16 évesen!), hogy nincs semmilyen hivatalos iskolai papírja ahhoz, hogy bármilyen munkát elvállaljon Dél-Koreában. Két év alatt behozta a lemaradását, aztán hozzácsapott még egy PhD-fokozatot is építészetből. A Chongbuk Development nevű építőipari cégnél helyezkedett el középvezetőként, ami mellett 2007-től az egykori egyetemén is fel-feltűnt óraadóként. Végül 2014-ben, 51 évesen, élete nagy álmát teljesítve egyetemi tanár lett, és azóta is az, építészetet tanít. Bár ezt sokan a kiemelkedő intelligenciája és tehetsége bűnös eltékozlásának látják, ő maga azt mondja, ez a saját választása, ő így boldog, és örül, hogy az életét a következő generációk tanításának szentelheti: „Sikerként tekintek az életemre – kevés ember van, aki azzal foglalkozhat, amivel igazán szeret, és én ilyen vagyok. Ez a siker definíciója, hát mi másnak neveznénk egy boldog életet?”

További részletek a Telex cikkében.