A CT- és MRI-ellátás pécsi modellje

Milyen működési modellek terjedtek el Magyarországon a képalkotó diagnosztikában? Melyek ezek előnyei és hátrányai? Hogyan lehet üzemeltetni ma Magyarországon úgy egy egészségügyi szolgáltatást, hogy az hatékonyan, magas szakmai színvonalon és gazdaságosan szolgálja a közellátás és a tudományos kutatás céljait egyaránt? Ezekre a kérdésekre adott választ Bogner Péter egyetemi tanár, a PTE Radiológiai Klinika igazgatója, Dóczi Tamás egyetemi tanár, a PDK ügyvezető igazgatója és Fendler Judit egészségügyi közgazdász a Medical Tribune-ban megjelent cikkükben.

Hazánkban a CT/MRI képalkotó diagnosztikai kapacitás hozzávetőlegesen 35-45 százalékát a magánszolgáltatók, nagyjából 50-60 százalékát az állami szolgáltatók adják. A magánszolgáltatók költséghatékonyak, az általuk termelt profitot azonban részben kiviszik az egészségügyi rendszerből. Az állami szolgáltatók tipikusan kevésbé költséghatékonyak; jellemzően veszteséget termelnek kórházuknak.

Tézisünk, hogy a felerészben közhasznú alapítványi, felerészben magántulajdonú Neuro CT Pécsi Diagnosztikai Központ Kft. (PDK) a hazai MRI/CT teljesítmény mintegy 2 százalékát adva egy olyan modellértékű „hibrid", amely költséghatékonyságban felveszi a versenyt a magánszolgáltatókkal; ennek megfelelő profitot produkál, amelyet csaknem 100 százalékban visszaforgat saját eszközeinek és működésének fejlesztésére. A szolgáltatás minőségben – elsősorban a kettős leletezéssel és a standardizált minőségbiztosítással – a magánszektor fölé emelkedik, miközben az állami szektorban sem mindenütt jellemző mindez.

A PDK további jelentős előnye, hogy lehetővé teszi az eszközigényes élettudományi kutatások magas színvonalú művelését. A PDK impaktfaktor-összege az elmúlt tíz évben 273 volt, ami messze meghaladja egy átlagos egyetemi kutatóközpont teljesítményét. A PDK által termelt profit tehát a magyar tudományt finanszírozza, a magán működési forma így jó hatékonysággal, 100 százalékban a közösség érdekét szolgálja. A teljes írás a medicalonline.hu-n.