A depressziós instázik vagy az insta okoz depressziót?

Már minden második ember depressziós lehet azok közt, akik naponta töltenek fel fotókat életükről a közösségi média valamely platformjára, derült ki Sándor Alexandra Valéria, az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola doktoranduszának az International Journal of Interdisciplinary Social and Community Studies című amerikai szaklapban megjelent tanulmányából. A jelenségről, az összefüggésekről és a lehetséges óvintézkedésekről, megoldásokról a tanulmány szerzőjével a dívány.hu beszélgetett.

A közösségi médiában töltött idő és az önreprezentatív tartalmak megosztása már a korábbi hullámok alatt is növekvő tendenciát mutatott, ez pedig a depresszió magasabb és egyre növekvő kockázatával járt együtt az önreprezentatív tartalmakat leggyakrabban megosztók körében. Az egyes hullámok közti időszakokban visszaesett a képmegosztások gyakorisága, majd a bezártság idején újra meg újra megugrott.

Miért lehet jellemzőbb a törékenyebb lelki egészségűekre az, hogy aktívabbak a közösségi médiában?

A törékenyebb lelki egészség és a közösségi médiában való aktivitás között az eddigi kutatások szerint valószínűleg kölcsönhatás áll fenn. Aki éppen rosszabb állapotban van lelkileg, még jobban vágyhat a pozitív visszajelzésekre, mert azoktól reméli, hogy jobban lesz – legalább átmenetileg. A közösségi média ideális terep a gyors és kiszámítható pozitív visszajelzések gyűjtésére, hiszen mindannyian tudjuk, mik azok a tartalmak, amiket mások kedvelnek. Mivel alapvetően mindenki szeret pozitív visszajelzést kapni, nem meglepő, hogy a felhasználók hajlamosabbak a legelőnyösebb oldalukat mutatni a közösségi médiában.

Ha viszont valaki sok időt időt tölt a mások által közzé tett tartalmak böngészésével - amelyek nagy valószínűséggel gondosan kiválasztott, esetleg szerkesztett "pillanatképek" -, akkor szembesülhet vele, hogy a saját valódi élete nem olyan élménydús és tökéletes, mint amilyeneknek a többieké látszik. Ez egyfajta elégedetlenséghez és negatív gondolatokhoz, érzésekhez vezethet, ami hátrányosan hat a lelki egészségre.

A pandémiás idők milyen mechanizmus mentén hatottak negatívan esetükben a lelki egészségre?

A mentális egészséggel foglalkozó szakirodalomban hetek alatt meghonosodott a „koronavírus-szorongás” kifejezés, ami nem csupán a megbetegedéstől való félelmet jelenti, hanem a járvány miatt megváltozott körülmények miatti nehézségekre adott reakciót. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: óriási változás, hogy egyik pillanatról a másikra íródott át a legtöbbünk mindennapi életét meghatározó intézmények működési rendje – iskola, munkahely –, a társas kapcsolatok javarészt az online térbe kerültek, és még azok is otthon találták magukat a nap legnagyobb részében, akik egyébként szinte csak aludni jártak haza, vagy legalábbis reggeltől estig máshol tartózkodtak.

Ráadásul ez a változás most nem csupán egy egyén életében következett be, hanem a járvány sújtotta országokban globálisan, össztársadalmi szinten. És kölcsönhatásba lépett egy másik változással, amit a közösségi média hozott az életünkbe az elmúlt évtizedekben: ott gyakorlatilag virtuális önreprezentációt folytatunk, amelyre kihatnak a „való életbeli” (egyéni vagy társadalmi szintű) változások, ugyanakkor a „való élet” (egyéni vagy társadalmi szintű) történéseinek jelentős részéről is a közösségi média segítségével értesültünk a korlátozó intézkedések idején.

Milyen intő jelei lehetnek a depressziónak, amelyek a közösségi média használatán keresztül mutatkoznak meg?

Mindenképpen elgondolkodtató jel, ha rosszkedvűnek érezzük magunkat a közösségimédia-alkalmazások használata közben vagy után. Érdemes tudatosan figyelni, milyen gondolatokat és érzéseket váltanak ki belőlünk az egyes platformok, illetve mások bejegyzései. Maga a közösségi média ugyanis nem „jó” vagy „rossz”, hanem egy médium, egy semleges eszköz, amit a felhasználók töltenek meg tartalommal, és szabadon dönthetnek arról, hogy mikor, mennyit és hogyan használják. Általánosságban véve depresszióra utalhat, ha kevesebb örömöt érzünk a korábban kedvelt tevékenységek során, vagy éppen huzamosabb ideig szomorúságot, levertséget, kedvetlenséget tapasztalunk, de fontos, hogy a diagnózist inkább szakemberre bízzuk, ne pedig egy internetes keresésre.

Továbbiak a cikkben