A doktornő, akinek babák milliói köszönhetik az életüket

Felmerült benne, hogy a vérszegénység kialakulása összefügghet a táplálkozási szokásokkal.

Nők milliói szednek folsavat a terhességük alatt, hogy megóvják magzatuk egészségét. Azt viszont jóval kevesebben tudják, hogy ki volt az, akinek ezért köszönettel tartozunk. Lucy Wills az 1920-as években Indiában fedezte fel a vitamin jótékony hatásait, a részletekről a Vox nyomán a dívány.hu számolt be.

Wills 1888-ban született Angliában, majd 1911-ben ő volt az egyik első nő, aki botanikai és geológiai diplomát szerzett a Cambridge-i Egyetemen. Indiai munkája során azt látta, hogy az ottani textilmunkások között gyakran előfordul a terhesség alatt vérszegénység, ami fáradtsághoz, szívproblémákhoz, hasmenéshez, sőt sokszor halálhoz vezetett.

Wills kutatni kezdte a jelenséget, idővel pedig világossá vált számára, hogy a vérszegénység kialakulása mögött nem kórokozó áll, tehát nem fertőzés okozta a problémákat. Az is feltűnt neki, hogy a tehetősebb nők körében ritkábban fordulnak elő a tünetek, így felmerült benne, hogy a vérszegénység kialakulása összefügghet a táplálkozási szokásokkal.

Patkányokon végzett vizsgálataival arra jutott, hogy a B-vitaminban gazdag sörélesztő és a máj fogyasztása hatékony megoldást jelenthet. Ezek tudatában Wills visszatért a terepre, és olyan nőket kezdett kezelni, akik terhességük alatt vérszegénységben szenvedtek. Úgy tűnt, a sörélesztő és a máj is működik: a kezelt nők gyorsan visszanyerték étvágyukat, a kezelés negyedik napján pedig a vörösvértestjeik száma is megnőtt. Az eredményeket a British Medical Journal 1931-es kiadásában tették közzé, ekkor Wills azt is elismerte, hogy nem biztos benne, pontosan mitől javult a betegek állapota. Éppen ezért 1941-ig, amíg a folsavat – a javulást eredményező vitamint – először izolálták spenótból, a titkos összetevőt csak Wills-faktorként emlegették.

Wills felfedezése óta azonban a tudósok kiderítették, hogy a folsav nemcsak a terhes nők szervezetére van jó hatással, de a magzat agyfejlődésében is kulcsfontosságú szerepet tölt be, amennyiben jelentősen csökkenti a velőcsőzáródási rendellenességek kockázatát.