Nem tíz embernek kéne itt beszélgetni, miért csak ennyien vannak itt? Nincs válasz.
Egészségügyet mondott? Nincs arról mit beszélni, az maga a Balkán! Ha kicsit nem figyel oda, a végén még lábbal előre hozzák ki – a sommás véleményt Debrecen belvárosában egy idős úr veti oda a fekete ruhás nővér, Sándor Mária csapatával érkezett ápolónak, Kiss Lászlónak. A férfi nemrég még a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke volt, most meg péntek délelőtt, a Csapó utcában több tucat társával Sándor Mária néhány hete született civilszervezete, a Magyarország a Magyar Egészségügyért nevében szólongatja a járókelőket: „Hallott rólunk? Volt már beteg? Elégedett az ellátással?" Az utóbbi mondat fölér egy provokációval, mert erre még a nagyon igyekvők is megállnak, elveszik a szórólapot, és jönnek a történetek: a hosszú órákra az ürülékében hagyott betegről, a többórás, kilátástalan várakozásokról. A lekezelő bánásmódról.
A sétálóutcában összesen 29 fekete pólós „tartja föl" a járókelőket és hívja őket, hogy, néhány perc múlva üljenek közéjük, a Roncs kocsmához fölállított székekre. Az agitálók mind többen vannak, megérkeznek a debreceniek is. Köztük azok is, akiket október közepén nem engedtek be a Független Egészségügyi Szakszervezet tisztújító közgyűlésére, mondván: adminisztrációs hiba miatt még nem regisztrálták őket a szakszervezetben, bár hónapok óta fizették a tagdíjat. Végül az incidens miatt Sándor Mária a gyűlésről kizártakkal elhagyta a szakszervezetet. Húsz társával alakította meg a Magyarország a Magyar Egészségügyért civil szervezetet, vele tartott Kiss László is. Országjárásba kezdtek. Ennek első állomása Debrecen és Hajdúszoboszló. A Népszabadság riportja itt olvasható