A gyógyítást a betegágy mellett kell megtanulni

Az Európai Bizottság szerint 2020-ra egymillió szakember hiányzik majd az egészségügyi ellátórendszerből, ezért el kell érni, hogy a leendő orvosok mielőbb bekapcsolódhassanak a betegellátásba. Ehhez a gyakorlati orvosképzést a méltán elismert elméleti oktatás színvonalára kell hozni – mondja a Semmelweis Egyetem nemrég megválasztott rektorjelöltje a Magyar Időknek adott interjúban. Merkely Béla vallja: az oktatás szerkezeti megújításával és a hamarosan induló infrastrukturális fejlesztésekkel a világ első száz egyeteme közé kerülhetnek.

– Hamarosan évtizedek óta nem látott infrastrukturális beruházások kezdődhetnek az egyetemen, miután a kormány nemrég zöld jelzést adott a Semmelweis XXI. fejlesztési projekt megkezdésének.
– A projekt mind a hat karunkat érinti, fejleszthetjük az elméleti tömböt, kialakíthatunk egy gyógyszerkutatási központot, jelentős előrelépések lesznek a fogorvostudományi karunkon, és klinikai tömbjeink is megújulhatnak. Mivel a karok egymással jelentős szinergizmusban léteznek, a fejlesztésekkel egymást is húzzák fölfelé. De az építkezésekhez, felújításokhoz kapcsolódó szakmai program kialakítása során egyúttal az egyetem jövőbeni képét is igyekeztünk megrajzolni.

– Milyen egyetemben gondolkodtak?
– Olyanban, amely nem csak infrastruktúrájában felel meg a XXI. századi elvárásoknak. A legjobb képzést kell nyújtani a hallgatóknak és európai szintű ellátást a betegeknek. A jó orvosképzés alapja álláspontom szerint a betegközpontú megközelítés. Ehhez pedig meg kell újulnunk szerkezetben, oktatási anyagban és persze a körülményeinkben is. Az egészségügyi szakmák egyértelműen gyakorlatorientáltak. A hallgatónak – a szükséges elméleti tudás megszerzése után – egy tutor, mester jelenlétében minél több beteget és esetet kell látnia ahhoz, hogy jó és magabiztos orvos vagy ápoló váljék belőle. A tudományt az iskolapadban, a gyógyítást a betegágy mellett lehet és kell megtanulni. A skill laborok, a szimulációs módszerek is fontosak, de nem helyettesítik a valódi orvos-beteg találkozásokat, azokat a tapasztalásokat, amiket a betegágy mellett, az ambulancián vagy a műtőben szerezhetnek meg a jövő gyógyítói.

– Milyen javaslatai, elképzelései vannak az egyetemi, klinikai dolgozók megtartására, ide vonzására?
– A rezidensek megtartásában komoly segítség, hogy a bérüket már a központi költségvetés fedezi. Így nekünk nincs más dolgunk, mint minél több tehetséges fiatal orvost meggyőzni arról, hogy a mi klinikáinkat válasszák, és itt is maradjanak szakorvosként is. Ebben segíthet a Semmelweis-polgár identitás erősítése, amihez hozzájárulhat például, ha a hozzátartozók szükség esetén a mi klinikáinkon kaphatnak orvosi ellátást. Szeretnénk egy Semmelweis-kártyát, amivel nemcsak egészségügyi ellátást, de sportolási és rekreációs lehetőségeket is biztosítunk a nálunk dolgozóknak, tanulóknak és családtagjaiknak. Az életpályamodell pedig, amiben manapság divatos gondolkodni, csak részben pénzbeli megbecsülés, hozzátartozik, hogy világos az előmenetel, megvan a továbbképzés lehetősége, vagy például az, hogy a nagyszámú női munkatársunk számára biztosítjuk a részmunkaidős foglalkoztatást. A mi életpályamodellünket és humánerőforrás-stratégiánkat így a családbarát egyetem és a Semmelweis-polgár elképzelések köré kívánjuk építeni.

A teljes interjú a Magyar Idők portálján olvasható.

 

- Kinek az érdekeit sértheti az ön rektorrá választása? - tette fel a kérdést a Népszava.

- Szerintem senkiét…

- Csak azért kérdezem, mert az interjú előtt szerettem volna elolvasni a pályázatát, és azt a választ kaptam a munkatársaitól: az egyetem jogászai nem engedik, hogy azt átküldjék a sajtónak.
- A rektor az egyetemi polgároknak tartozik számadással a terveiről. Ők ismerik a programom, amely a korábbi rektorválasztások gyakorlatának megfelelően most is ott van az intézmény belső honlapján. Illetve most 2017-ben, az egyetemi rektorválasztások történetében először, a pályázók telt házas fórumon mutatták be a programjukat mindazoknak, akik kíváncsiak voltak arra, és rászánták az estéjüket.

- Zavarta, hogy a miniszter az utolsó percig nyíltan az ellenjelölt mellett kampányolt?
- Nem éreztem így. Két alkalommal magam is találkoztam a miniszter úrral, ismertettem az elképzeléseimet, a beszélgetések alapján úgy éreztem és érzem, hogy a gyakorlati képzés fejlesztésére irányuló programom támogatást kapott. Az egyetemi szenátusban pedig a képviselők 23:14 arányban mellettem tették le a voksukat.

- Akkor azt mivel magyarázza, hogy október közepén szinte egyik napról a másikra a miniszterelnök úgy döntött, a Semmelweis Egyetem helyett a Szent Imre Kórház szakmai bázisára épül az új kórház, a Dél-Budai Centrum?
- Ennek nincs köze a támogatottságomhoz. Az előkészített korábbi verzió még a Szent János Kórház és a Semmelweis Egyetem bázisán tervezte az új „szuperkórházat". Annyi változott, hogy a decemberben a Semmelweis Egyetem fejlesztéséről megjelent kormányhatározat egyetért az oktatási, kutatási, klinikai betegellátás fejlesztésével, ezeket támogatva kaptunk felhatalmazást és pénzt a tervek elkészítésére. A Dél-budai Centrum és a közép-budai ellátás tekintetében pedig a Semmelweis Egyetemmel való együttműködés kereteiről pedig még szakmai előterjesztést kell készíteni. Rektorjelöltként abban vagyok érdekelt, hogy az orvosképzés gyakorlati része fejlődjön, elérje az elméleti képzés színvonalát: azaz a hallgatók a képzésük alatt minél több beteget lássanak és vizsgáljanak klinikus orvos jelenlétében. Ehhez kell a klinikai kapacitás és az oktatásban, a kutatásban jártas orvos is. Biztos vagyok abban, hogy a Dél-budai Centrummal együttműködve erre megfelelő megoldást fogunk találni.

A teljes interjú a nepszava.hu portálon olvasható.