A gyógyítást fizetésben, a hálát csokiban mérik

A Németországban dolgozó rezidens szerint a legnagyobb különbség a műszeres fiókban látható. Az orvosi egyetem negyedik évében – néhány évvel ezelőtt – döntötte el, hogy Németországban szeretne dolgozni. Ahogy mondja, akkor realizálódott benne, hogy Magyarországon nem fog tudni megélni, kivéve ha másod- és harmadállást vállal. Ezt pedig nem akarta. A nevét a későbbi kellemetlenségeket megelőzendő titokban tartó hajdú-bihari hölgy az orvosi képzéssel párhuzamosan kezdte el tanulni a nyelvet, ma pedig már egy Hannover melletti kórház rezidense, és nem is szeretne hazatérni. Vagyis jönne, ha ugyanazt a fizetést kapná ugyanannyi munkáért, mint ott. Kérdés, megéri-e elgondolkodnia erről jövő ilyenkor – olvasható a szon.hu portálján.

Élvezem a gyógyítást, azt, hogy nem futószalagon megy a munka. Egy vizit, ami alatt 10-12 embert vizsgálunk meg, akár egy óra hosszáig is eltart. Az orvos veszi le a vért, teszi be a branült, végzi az ultrahang vizsgálatot és hajtja végre a tükrözéseket. Végig kapcsolatban vagyunk az ápoltakkal, ami nagy különbség a magyarországi egészségügyi ellátáshoz képest. Otthon ugyanis az orvos már sok esetben csak a vizsgálati eredményeket látja és azok alapján értékel. A kis kórházakban azt tapasztalom, a betegek is sokkal barátságosabbak és nagyobb tekintélye van az orvosnak, amit nem hálapénzben mérnek.

A paraszolvencia ismeretlen fogalom. Ha mégis ki akarják fejezni a hálájukat, akkor egy doboz csokoládét, vagy gumicukrot hoznak. De nem az orvosnak, hanem az osztálynak – magyarázta a doktornő, aki megjegyezte: a németek hiába élnek magas életszínvonalon, nagyon sok a depressziós, alkoholista és szenvedélybeteg páciens. A rezidens úgy látja, ezek a betegségek épp emiatt alakulnak ki, ugyanis szerinte ezek az emberek beleunnak a jólétbe, elengedik magukat és különböző szerekhez, valamint italhoz nyúlnak.

A teljes cikk a szon.hu portálon olvasható.