A gyógynövénygyűjtők utóvédharcai

Így összegzi a helyzetet Csupor Dezső, a Szegedi Tudományegyetem Farmakognózia Intézet gyógynövénykutatással foglalkozó adjunktusa. Öt-tíz éven belül várhatóan már csak az ellenőrzött, a gyógyszergyártás követelményeinek is megfelelő nagyüzemi termelőktől vásárolnak majd a feldolgozással foglalkozó üzemek gyógynövényt.

A változásra az a magyarázat, hogy az Európai Unió jogharmonizációjának eredményeként megszűnik a gyógytermék mint piaci kategóriája. A jövőben gyógynövénytartalmú termékek étrendkiegészítőként vagy gyógyszerként hozhatók forgalomba. Csakhogy a gyógyszergyártás feltételei - beleértve a felhasznált alapanyagokkal szembeni kívánalmakat - már ma is nagyon szigorúak, és feltételezhető, hogy az élelmiszeriparban is emelik a követelményszintet.

Gyógynövénygyűjtéssel, feldolgozással több tízezer ember foglalkozik ma Magyarországon. Több mint 200 gyógynövényfaj él meg nálunk, és körülbelül 40 ezer hektáron zajlik termesztés. A gyűjtés, a termelés és a felvásárlás biztos jövedelemkiegészítés, de akár a megélhetést is jelentheti egy-egy család számára. Ehhez a munkához nincs szükség előképzettségre, beruházására, elegendő némi gyógynövényismeret meg a tudás, hogy mit, mikor, hogyan érdemes szedni. Szezonban akár tízezer forintot is meg lehet keresni vele naponta.

A tevékenység őstermelői igazolvány kiváltása mellett évi 600 ezer forint bevételig adómentes, és a gyűjtő nem veszíti el az egyéb szociális juttatásait sem. A munka viszont nem könnyű: a lágyszárú növényeket még csak-csak le lehet nyisszantani egy ollóval, de a csipkebogyó vagy a homoktövis szedése embert próbáló feladat.

Azonban ezek az „amatőr betakarítók" valószínűleg már nem sokáig számíthatnak vevőkre. Ahhoz, hogy egy gyógynövényből modern, gyógyszerként is forgalomba hozható termék válhasson, a hegyoldalról, mezőről begyűjtött levél, bogyó egyre kevésbé jön szóba. A gyártáshoz fölhasznált alapanyagról igazolni kell, hogy hol termett, mikor műtrágyázták, ki felelős a begyűjtésért. Most viszont azt sem tudni, hogy az alkalmi gyűjtők honnan szednek.

A minőségi gyártáshoz szükséges előírásokat csak a nagyüzemi termelők tudják teljesíteni, az alkalmi gyűjtögetők nem. Ezért öt-tíz év múlva már aligha lesz meg a falusi szegény embereknek ez a menedéke.