Beleragadt a csizmájuk a sárba, ezért mezítláb dolgoztak a kukoricaföldeken, hogy haladjanak a munkával. Mert aki lemarad, azt a munkafelügyelő kiparancsolja a sorból, és örülhet, ha a pénzét megkapja. Ám a mezítlábas napszámért súlyos árat fizettek: elkapták a nádvágólázat, az egyiküknek órákon múlott az élete. A nagykunsági feketemunkások még jóvátételben sem reménykedhetnek: a gazdák nem jelentik be őket, a dolgozók még a toborzók teljes nevét sem ismerik. De sok választásuk nincs: a térségben a közmunkán kívül csak feketemunka van, az is alkalmi jellegű.
A hvg.hu riportja