A gyógyszertár üzlet is, nem jószolgálati intézmény

2017. január elsejével a gyógyszerészek váltak a közforgalmú gyógyszertárakat működtető gazdasági társaságok többségi tulajdonosaivá, ami sokuk számára új kihívást jelenthet. Korodi Karolina, a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Egyesülete elnöke évindító blogbejegyzésében rávilágít arra, hogy ez az új felállás bizony más szemléletmódot igényel még a szakmailag magas szinten felkészült gyógyszerészektől is.

Sokszor nem csak a szakmai szabályok, hanem a jogszabályi előírások is ütköznek a gazdasági érdekekkel. Vegyük például a generikus helyettesítést. A generikus készítmények helyettesíthetőségét a gyógyszerhatóság állapítja meg, erre a gyógyszertári gyógyszerésznek befolyása nincs. A gyógyszerész abban sem dönthet, hogy felajánlja-e az egymással helyettesíthető készítmények közül az olcsóbbat, mivel erre jogszabály kötelezi. A betegeknek természetesen előnyös, ha az ugyanolyan hatású gyógyszerért kevesebbet kell fizetnie, azonban a gyógyszerésznek ismét csak a gazdasági érdekei ellen kell cselekednie, hiszen az alacsonyabb árú készítményen kisebb lesz az árrése is. Ugyanilyen jó példa lenne a gyógyszertári ügyelet is.

A gyógyszer-kiskereskedelmi tevékenységet nem lehet leegyszerűsítve, csak kizárólag egészségügyi szolgáltatásként definiálni. A gyógyszertár a szolgáltatásait nem ingyen nyújtja, hanem fizetnek érte. Ha pedig van tranzakció, akkor ez nem csak jószolgálati tevékenység, hanem üzlet is, annak minden velejárójával együtt. Számtalan, nem egyszerűen modellezhető vásárlói motivációval az egyik, és ugyancsak sok, szakmai, jogi és gazdasági indítékkal a másik oldalon.

Amennyiben elfogadjuk, hogy a gyógyszertár működtetésnek vannak üzleti vonatkozásai, akkor azt is el kell ismernünk, hogy ennek vannak konzekvenciái is. Piac van, ahol az egyes versenyzők egymással küzdenek a fogyasztókért...