A gyógyszertárakban tudományosan megalapozott munka folyjon

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnökének szívügye az oktatás, a kutatás, a pályakezdő gyógyszerészek segítése – de mint mondja, ennek a családja soha nem látta kárát, maximálisan jelen volt az otthoni terepen is, írja a házipatika.com. 

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnökeként mivel foglalkozik?

Az ottani feladatom nagyon sokrétű, az egyik legfontosabb a különböző szakmai szervezetekkel való kapcsolattartás, annak meghatározása, hogy mire érdemes fókuszálnunk. A járvány idején például webináriumsorozatot indítottunk, az elsőt akkor tartottuk, amikor a vakcinákat engedélyezni kezdték. Azt szerettük volna, hogy a gyógyszerészeknek legyen információjuk ezekről, tudjanak róluk tájékoztatást adni a hozzájuk betérőknek. A járvány előrehaladásával egyre több tudás gyűlt össze a vírusról és a gyógyszerekről, ezért ezt a sorozatot sokáig folytattuk. Fontos a közös fellépések elősegítése és a javaslatok megtétele is, legyen szó akár a gyógyszerészképzés curriculumainak fejlesztéséről, akár a szakképzés alakításáról. De más versenyeket is szervezünk, ilyen például a gyógyszerkutatás, -fejlesztés, -gyártás, -engedélyezés területén dolgozók Clauder Ottó Emlékversenye. Társaságunk jövőre lesz százéves, ez alkalomból szervezünk egy centenáriumi kongresszust is, amely nemzetközi lesz, közösen rendezzük az Európai Gyógyszerésztudományi Társaságok Szövetségének éves kongresszusával. Ez a szervezet 1990-ben alakult a mi közreműködésünkkel. A centenárium jó alkalom arra, hogy végiggondoljuk, hogyan változott a társaság és általában a gyógyszerészet, merre tartunk, és mi a feladatunk. Érkezett például egy új generáció, amelyet teljesen másképp kell elérnünk az információkkal. Az online kapcsolattartás előtérbe került, sokkal inkább használnunk kell a közösségi kommunikáció eszközeit. Mert persze fontos a személyes találkozás, de több információval kellene bombáznunk a fiatalokat.

Miért van az, hogy manapság gyógyszerészből is hiány van? Keveset képeznek, vagy sok a pályaelhagyó?

A gyógyszerészek sok területen el tudnak helyezkedni, de nem azért vannak kevesen, mert sokan elvándorolnának. Inkább amiatt, mert sok változás történt a gyógyszeriparban, sok új munkakör jelent meg. Előtérbe került a gyógyszerek biztonságossága, fontossá vált a farmakovigilancia, amelyről korábban nem is hallottunk. Ez egy olyan közegészségügyi tevékenység, amelynek feladata a gyógyszeralkalmazás előnyeinek és kockázatainak folyamatos követése és értékelése. Szigorodnak a gyógyszerminőségi követelmények, egyre több gyógyszerész dolgozik minőségbiztosítási területen is. A gyógyszertárakban szintén szükség lenne több gyógyszerészre, de azt, hogy mennyien választják ezt a lehetőséget, a patikák jövedelmezősége is befolyásolja. Ott a gyógyszerészek több feladatot is el tudnának látni a biztonságos gyógyszerhasználat és a sikeres terápia támogatásában. Sokan mennek kórházi-klinikai területre is, az ilyen lehetőségek is szélesebbek mostanában. Külföldön ennek már nagyobb hagyománya van, ott régóta vannak olyan gyógyszerészek, akik a terápiáról konzultálnak az ellátó orvosokkal. Kórházi gyógyszerészek persze nálunk is voltak, de az ő feladatuk más. A klinikai gyógyszerészek már teamben dolgoznak az orvosokkal, és ha például többféle gyógyszer jön szóba, akkor ők mondanak véleményt azok alkalmazásáról. Segíthetnek az adagolás beállításában is, és ellenőrzik, hogy lehetséges-e olyan kölcsönhatás az egyidejűleg szedett gyógyszerek között, amely megváltoztatja a hatásukat, esetleg káros következményeket eredményezve. Vannak olyan gyógyszerészek is, akik a gyógyszer-engedélyezéshez kapcsolódó értékeléssel és dokumentációval foglalkoznak, egészségügyi technológiai értékelést végeznek, vagy éppen a terápiák hatékonyságát hasonítják össze.

Ha ennyire sok a feladat, akkor a gyógyszerészet miért nem népszerűbb a fiatalok körében?

A legnagyobb probléma talán az, hogy a középiskolások – ha csak nincs ilyen szakember a családjukban – nem igazán tudják elképzelni, hogy mennyi mindennel is foglalkozik egy gyógyszerész. Patikába ritkán mennek, kórházban még kevésbé látják a szakmabelieket, nem ismerik a gyógyszeripart sem. A mi hivatásunk nincs úgy szem előtt, mint például az orvosi, amellyel mindenki találkozik gyerekkorától kezdve, és amelyről rendszeresen hall a médiában is. Azzal is számolni kell, hogy a gyógyszerészképzés csak az alapokat adja meg a munkához, amelyre építkezni lehet. A záróvizsga előtt a hallgatóknak van egy féléves szakmai gyakorlatuk, amelynek nagy részét patikában töltik, egy hónapot pedig kórházban. Az ipar esetleges, a gyógyszerészkarok épp most dolgoznak azon, hogy a fiatalok ott is gyakorlatot szerezhessenek már a végzés előtt. De erre a hallgatóknak korlátozottan van lehetőségük. Aki ez iránt érdeklődik, az inkább diákmunkaként keres erre lehetőséget, amit próbálunk mi is segíteni.

Önöknél a családi példa nem hiányzik, hiszen ön oktat és kutat, a férje pedig a gyógyszeriparban dolgozott gyógyszerészként. A gyerekek követték a példájukat?

A lányunk is gyógyszerészként végzett, őt megfogta ez a terület, egy időre a gyerekkorának helyszínére is visszament: eltöltött három évet Bostonban, posztdoktori ösztöndíjjal. Ma már itthon dolgozik, van egy kutatócsoportja, épp most nyert Lendület-pályázatot. Büszke vagyok a szakmai sikereire. Neki már van két gyereke, a nagyobbik novemberben lesz ötéves, a kicsi pedig másfél. Ez a pálya nem könnyű így, de ő nagyon komolyan veszi a kutatást. A fiam teljesen más karakter, ő pénzügyi területen dolgozik.

A teljes interjú a házipatika.com cikkében.