A győri doktornő kórházban játszódó regényt írt

Adott egy orvosi pályája csúcsán tartó orvos, aki egész életében folyamatosan tanul, 54 évesen doktorál. Egy gyerekkori vágy alapján új területen, kreatív írásban kezdi képezni magát. Sorra jelennek meg novellái, aztán összeáll fejében egy történet. A Covid miatti bezártság felgyorsítja az eseményeket és egyszer csak kész egy regény kézirata. A kisalföld.hu kérdezte dr. Szalai Zsuzsanna pulmonológus-allergológus főorvost Havas Juli álnéven írt Nincs Hold, ha nem nézed című regényéről.

– Egy orvosi pályája csúcsán levő orvos hogyan lesz szépirodalmi író? 

– Mindig szerettem írni, középiskolás koromban még országos versenyt is nyertem. Aztán az orvosi pályára kerültem, ahol egy nő, aki ráadásul családanya is, örül, ha ezt a két feladatot össze tudja egyeztetni. A karrieremben mindent elértem, a gyerekeim megnőttek, végre lett időm hobbira is. 2019-ben elkezdtem járni kreatívírás-tanfolyamokra, ahova saját írásokat is kellett vinni. Minden témám egészségügyi volt, hiszen nagyon nehéz elvonatkoztatni attól, amiben az ember egész nap él. Ahogy megszülettek a kis történetek, egyre jobban kialakult a fejemben egy regény témája, melynek helyszíne egy kórház lett. 

– Miről szól a regény? 

– Egy budapesti történet, ami egy lázadó kamaszról szól, aki diszfunkcionális családban nő fel. Állandóan konfliktus van a szülei között. Először le sem tud érettségizni, aztán egy tanár segítségével sikerül neki és kiderül, hogy okos, csak eddig nem használta a fejét. Kezdetben nővérként dolgozik, majd bejut az orvosi egyetemre és orvos lesz. A történet tulajdonképpen onnan kezdődik, amikor kitör a Covid-járvány és a történetből kiderül, hogy már hét éve együtt van egy sebész főorvossal, aki nála majd húsz évvel idősebb, családos ember.

– A Covid-járvány idején szerzett tapasztalatait is beleírta?

– Egy fikciót írtam. Egyes szám első személyben meséli el a főszereplő a saját történetét, és egyes szám harmadik személybe tettem a kórházas részeket direkt azért, hogy eltávolítsam magamat tőle. A kórházi világ közel áll hozzám, hiszen benne élek. Amit a covidos, kórházi történetben megírtam, az mind olyan információ, ami az újságokban is megjelent. Ezzel a könyvvel is szerettem volna felhívni a figyelmet arra, micsoda heroikus munka folyt az egészségügyben. A nővérek, a doktornők nemcsak ebben az időszakban, hanem máskor is a vállukon viszik az egészségügyet és ezt meg kell becsülni.