A halálból tért vissza a transzplantált nógrádi atléta

Húsz évvel ezelőtt még az életben maradásért küzdött, nemrég pedig a nógrádi megyenapon kapott kitüntető elismerést a szécsényfelfalui Zilaj Csaba, csontvelőtranszplantált atléta, akit a nool.hu kérdezett.

– Ha jól tudom, gyerekkora óta a sport az élete része.

– Akkoriban még Szécsényfelfaluban volt focicsapat, itt kezdtem el edzeni, majd az ificsapat után bekerültem a nagyokhoz. Általános iskolában is szerepeltem már atlétikai versenyeken, és érmekből is jutott.

– Hogyan jött a betegség?

– 1997-ben is aktívan fociztam, de azt éreztem, hogy valami nincs rendben, mert egyre sérülékenyebb, gyengébb és fáradékonyabb lettem. De ekkor még nem gondoltam, mi lehet a baj. Fogínyvérzéssel kerestem meg a fogorvost, aki több próbálkozás után sem tudta kezelni a vérzést. Beküldött a salgótarjáni ügyeletre, ahol a vérvétel után közölték, valami baj van a véralvadással.

– Leukémiára gyanakodott?

– Másnap reggel mentő vitt Budapestre a Hematológiai Intézetbe, ahol egy csontvelő-mintavétel után ezt erősítették meg. Választanom kellett. Vagy hazamegyek és várhatom, hogy kész, vége. Vagy azonnal elkezdik a kemoterápiás kezelést. Sok gondolkodási időt nem hagyva döntöttem. Vállaltam a kezelést, és még így is csak harminc százalék volt a túlélés esélye.

– Nehéz időszak lehetett.

– Két év alatt hat kezelésem volt, a hetediknél volt a csontvelő-átültetésem, ami a saját őssejtem visszajuttatása volt, infúzión keresztül. Ekkor 76 napot töltöttem a steril szobában, egyedül. Sokszor volt szükségem vér-, plazma- és trombocitatranszfúzióra. Volt úgy, hogy elég volt, nem bírom, de aztán a családomra gondolva tovább tűrtem a kezelést és a mellékhatásait. Hazatérve, az akkor hároméves lányom meg sem ismert, úgy le voltam épülve. A következő öt év folyamatos orvosi ellenőrzésekből állt. Nagyon lassan kezdett alapszintre emelkedni a vérképem. Hét év után kiderült, hogy lehet még gyermekem, aki nemsokára meg is született.

– A mozgást is fokozatosan kezdte újra?

– Igen. Elkezdtem újra dolgozni, és ismét elmentem focizni. De nem úgy ment, mint a kezelések előtt. Ahhoz, hogy megerősödjek, elkezdtem a futást. 2008-ban a neten rátaláltam a csontvelő-átültetettek egyesületére. Az akkori elnök tanácsára kerestem meg a szervátültetettek szövetségét. Továbbiak a teljes cikkben