A halálhír közlése nem tanulható

A halál megváltoztathatatlan tényét nagyon nehéz elfogadnia az elhunyt hozzátartozóinak. A gyilkosságban, balesetben, betegségben életüket vésztők halálhírét hozó rendőrök, mentősök, orvosok sincsenek könnyű helyzetben, amikor a rokonok elé kell állniuk, és a hírt közölniük.

— Nem könnyű közölni a hozzátartozókkal a halálhír tényét, nem lehet gyakorlatot szerezni ebben - sóhajtott Kardos József, megyei vezető mentőtiszt. - Ez a mi munkánk legkeservesebb része. Míg a látványhoz hozzá lehet szokni, ahhoz, hogy az itt maradókkal közöljük, elvesztették azt, akit szerettek, nem. Még nehezebb, ha háromnegyed órás újraélesztési kísérlet után kell közölnünk a rossz hírt. Kardos József elmondta, a mentőszolgálat részéről akkor kell közölni a rossz hírt, ha lakáson történik rosszullét és a biológiai halál beállta miatt nem tudták elkezdeni az újraélesztést vagy az sikertelen volt.

Közterületen levő halálesetekhez, balesetekhez mindig kérik a rendőrséget is. Ilyenkor ők értesítik a családot. A hozzátartozóval mindig kellő empátiával, személyre szabottan közlik a rossz hírt. Félrehívják a mentőautóba, megfelelően előkészítve, megnyugtatva tudatják a rossz hírt. Felmérik a lelkiállapotát, személyiségét, azt, hogy milyen közel állt az elhunythoz, s ha szükséges, adnak számára nyugtatót.

- A szeretett családtag, hozzátartozó elvesztése mindig mély fájdalommal jár, mely az elhalálozott életkorától független - tájékoztatott dr. Sélleiné Márki Mária, a megyei Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet főigazgatója. — Talán az idős, súlyos, krónikusan beteg hozzátartozó esetén a legrosszabb hír kevésbé váratlan, de a veszteséget ez sem csökkenti. Az orvostanhallgatókat az egyetemi képzés alatt felkészítik a beteggel, hozzátartozóval történő empatikus kommunikációra, melybe beletartozik a szomorú hír közlése is. A gyakorló orvos számára azonban ez az egyik legnehezebb, embert-lelket próbáló feladat, amely nagy együttérzést igényel. Ezért nagyon nehéz feldolgozni, elfogadni, évtizedes orvosi gyakorlat után is, hiszen az orvosi munka központi tevékenysége a gyógyítás, életmentés, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy vannak megállíthatatlan folyamatok, és az élet véges.

A rendeletben és a kórház működési rendjében meghatározottak szerint, a beteg kórházba való felvételekor feljegyzik annak a hozzátartozónak a nevét, lakcímét, akit a beteg esetleges haláláról értesíteni kell. A kórházban bekövetkezett halálesetről az elhunyt személy hozzátartozóját a kórház minden esetben haladéktalanul táviratban is értesíti. Emellett természetesen szóban is közlik a szomorú hírt, amely az orvosok feladatkörébe tartozik.