A hálapénz kivezetése használt a magánegészségügynek

Tavaly 15 százalékkal, az idén 5-tel nőhetnek a magánegészségügy díjai. A szegmens ettől függetlenül bővül, ezen belül is a céges, munkáltatói csomagok összértéke nő. A hálapénz kivezetése használt a szektornak, de hosszabb távon fontos lenne az állami és a magánág együttműködése - összegzett Lancz Róbert, a Doktor24 vezérigazgatója, a Primus Magánegészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke a magyarnarancs.hu-nak.

Az ügyfélbeáramlás töretlen, az idén az első negyedévben tíz százalékkal nőtt a betegszám az előző negyedévvel összevetve. Az ok nyilvánvaló: a közegészségügyhöz korlátozottan lehet csak hozzáférni. Az egészségükön nem akarnak spórolni az emberek, vagyis a megfelelő és gyors ellátás érdekében hajlandó a lakosság a zsebébe nyúlni akkor is, ha a kezelések ára is növekedett tavaly. Átlagosan 15 százalékkal emelkedtek az árak 2022-ben, így a járóbetegellátásban egy kezelésért 30-40 ezer forintot kell fizetni.

Az idén is várható legalább ötszázalékos emelés. Ebben a szektorban is érvényesül a bérinfláció, emellett a bérleti díjakban megjelent a magasabb energiaköltség is, és kisebb részben ugyan, de a felhasznált alapanyagok ára is emelkedett.

A jövően az lenne a járható út Lancz szerint, ha az állami és a magánág együtt tudna működni. Amiben a magánág jobb, hatékonyabb, az a járóbetegellátás és a fekvőbeteg ellátások bizonyos köre. Korszerűbb az eszközpark, gyorsabb az ellátás, jobb az infrastruktúra. Ugyanakkor a komplex fekvőbetegek ellátásában az állami szféra tudna elsődleges szereplő lenni, ahogyan a sürgősségi ellátásban is. Erre a magánágnak nincs megfelelő infrastruktúrája, nem lehetne rentábilisan működtetni, országos lefedettséggel.

Fontos ugyanakkor, hogy a pácienseknek is el kellene fogadniuk azt, hogy a gyors, hatékony ellátás csak akkor marad megfizethető, ha észszerű az erőforrás felhasználása. Ma azt várja el a beteg, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy belép a vizsgálóba, addig, amíg a helyiséget el nem hagyja, az orvos is ott legyen. Ez egyrészt nagyon költséges – az egészségügyben a humántőke a legdrágább –, másrészt valójában felesleges is. Ha bizonyos szakterületek és vizsgálatok esetén a beteg elfogadná, hogy az orvos csak akkor van jelen, amikor neki valóban feladata van – a többit el tudja végezni az asszisztens –, akkor az orvos egy rendelési idő alatt akár jelentősen több pácienst is el tudna látni. Ezzel fajlagosan olcsóbb lenne a szolgáltatás is. Továbbiak a teljes cikkben