A hazai egészségügyi mocsár egyik fő táplálója

Csányi Sándor bevásárolta magát az egészségügybe, derült ki néhány hete, tehát az ország egyik leggazdagabb embere fantáziát lát a magánegészségügyben. Miközben régóta látható, hogy aki tud, az menekül az állami ellátásból, valójában a magán- és az állami egészségügy sok ponton összeér. A szakrendelőben praktizáló nőgyógyász ki sem lép az állami rendelőből, de míg hétfőtől csütörtökig az állam fizet a vizsgálatért, pénteken már magánrendelést folytat, betegenként 10-15 000 forintért. Orvos és beteg is – kényszerűségből – oda-vissza mozog az állami és a privát szféra között, de abban a legtöbb érintett egyetért: az átjárásnak ez a rendszere etikátlan - olvasható a 168ora.hu-n.

A Csányi Sándor tulajdonában álló Bonitas 2002 Zrt. július 10-én adásvételi szerződést között a Medikomp Szolgáltató és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társasággal. Az OTP-vezér ezzel megszerezte a közvetett irányítást a Budai Egészségközpont Kft. felett, ami egyébként Varga Péter Pál gerincsebész családi vállalkozása. Csányi a centrum hatvan százalékát vette meg, a szakmai irányítás továbbra is Varga kezében marad. A XII. kerületben működő Budai Egészségközpont Budapest legátfogóbb szolgáltatást nyújtó magánegészségügyi intézménye. Fő tevékenysége a privát járóbeteg-szakrendeléstől a prevenciós szűrővizsgálaton és átalánydíjas szolgáltatásokon át a kórházi fekvőbeteg-ellátásig terjed.

Csányi tulajdonszerzésének híre kap¬¬csán ismét előtérbe került a ma¬¬gán¬¬egész¬¬ségügyi ellátás térnyerése, és a fő dilemma: miként válik el egymástól, illetve hogyan kapcsolódik össze a privát és az állami rendszer? Szinte követhetetlen az átjárás a kettő között. Csaknem valamennyi orvos dolgozik mindkét rendszerben, a betegek kiszámíthatatlanul bukkannak fel hol az egyik, hol a másik ellátási formában. Átláthatatlan az is, mi alapján van az egyik szolgáltatónak szerződése az állami egészségpénztárral – mint például a Budai Egészségközpontnak, amely magánintézményként a betegellátás nyolcvan százalékát állami finanszírozásban végzi –, míg a másik magáncégnek nincs ilyen megállapodása.

E kaotikus szituációban arcpirító történetekről hallani. Az orvos az állami kórházban tervezett műtéthez készíti elő a beteget, de az ugyanabban az intézményben dolgozó altatóorvos kollégához már annak magánrendelésére küldi. Ott aztán a tízperces konzultᬬcióért húszezer forintot fizet a beteg. Egy másik eset: a szakrendelőben praktizáló nőgyógyász már ki sem lép az állami rendelőből, ám hétfőtől csütörtökig az állam fizet az orvosi vizsgálatért, tanácsokért, pénteken viszont ugyanaz az ellátás már magánrendelés, 10-15 000 forintért. Egy pszichiáter már külön sem választja a két működési formát. Rendelési idejében fogadja magánbetegeit, óránként 12 000 forintért.

Hol vannak már azok az idők, amikor a magánutat a jobb ellátás reményében vagy a várólisták megkerülése érdekében választották a beteget! Hiába születtek szigorú intézkedések az állami és a magánegészségügy szétválasztására, az általunk megkérdezett szakértők szerint az ellátási folyamatokban, a betegek mindennapi ide-oda küldözgetésében a két szféra átláthatatlanul összegabalyodik.

További részletek a weboldalon.