Ezer sebből vérzik az otthoni szakápolás, és a végstádiumú daganatos betegek ellátása.
Miközben elvben az ország bármely pontján elérhető a lehetőség, hogy házhoz menjen a nővér és az összes segítő szakember, a gyakorlatban csak a rászorulók töredéke jut ezekhez a szolgáltatásokhoz – derült ki a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) fórumán. Az okok közt éppúgy szerepel a rossz finanszírozás, mint az információhiány. Ezeket az ellátási formákat a háziorvosok írhatják fel, ám közülük sokan maguk sem ismerik saját és betegeik lehetőségeit - írta a népszava.hu.
Becslések szerint a fekvő betegeknek akár a 60 százalékát is lehetne a kórházinál lényegesen olcsóbban ápolni az otthonában. Ilyen szakápolásként a társadalombiztosító napi egy, legfeljebb három órás ellátást fizet, a krónikus betegeknek maximum 56 alkalommal egy évben. S míg egy baleset vagy egy ortopédiai műtét után általában elég lehet ez az 56 alkalom, egy stroke-os betegnél jóval több időre van szükség ahhoz, hogy önellátó legyen ismét. Egy vizitért a szolgáltatónak 3700 forintot térítenek. Akkor is ennyit, ha több órát és akkor is, ha csak tíz percet tölt a beteggel.
A házi hospice szolgáltatást a végstádiumú betegek otthonápolására rendelhetik a háziorvosok. A daganatos betegek évente 150 napi vizitre jogosultak, ezért naponta 4400 forintot számlázhatnak a szolgáltatók a biztosítónak.
A fórumon a terepen dolgozók arról beszéltek, hogy a szolgáltatásért járó összeg kevés: például nem futja belőle útiköltségre. Így gyakran fordul elő, hogy a tömegközlekedéssel már el nem érhető helyekre nem jutnak el az ápolók. Gond az is, hogy az elszámolható díj után két százalékos adót kell fizetniük a helyi önkormányzatoknak. A szolgáltatók működését szakemberhiány is nehezíti.