A háziorvosok védelmében

Szabó Máté ombudsman most a háziorvosokért állt ki, mondván, tűrhetetlen, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár visszaéljen erőfölényével, és elvárja, hogy a háziorvosok egyéb bevételeikből pótolják ki a praxisműködtetés költségeit, és minderre azt mondja a kormányzat, hogy akinek nem tetszik, keressen más megélhetést. A vállalkozó háziorvosok nagyon is illenek az ombudsman által védelmezett nyomorultak hosszú sorába - írja a Népszabadság jegyzete.

Abban a birkózásban, ami egy ideje az egészségügyben zajlik, nagyon is perifériára kerültek ezek az orvosok. A kórházak és más erős gazdasági és politikai érdekcsoportok mellett egyszerűen nem rúgnak a labdába, ha pénzről van szó.

Elszigetelten dolgoznak. Nem képesek demonstrálni, pláne sztrájkolni, mert hogy is nézne ki, ha valaki a körzetében annak, akit talán ő segített világra, azt mondaná: fájjon a feje, nem írok fel gyógyszert, amíg nem fizeti meg tisztességesen az ellátását az egészségbiztosító.

Gondjuk az is, hogy az egészségügy irányítói vállalkozókként tekintenek rájuk. Ami azt jelenti, vehetnek fel piaci hitelt, ha valamit fejlesztenének, viszont nem kapnak a közszférának jutó béremelésből. Miközben nem igazi vállalkozások. Az alapellátásban piaci verseny nem létezik, az árakat, a feladatokat kormányhivatalok szabják.

Az orvos nem várhat megértést a betegeitől. Miután az államtól nem kap elég pénzt a munkájára, amit tud, magának kell végeznie, nem terhelheti tovább a szakrendelőkre és a kórházakra. Nagyon is puha annak határa, meddig tartozik bele valamilyen ellátás a háziorvosi büdzsébe és honnan kell azt másnak fedeznie.

Aki csak járt az utóbbi években valamely rendelőben, pontosan tudja: hosszú, időrabló várakozás után leginkább csak beutalót kaphat, mellyel beállhat egy újabb várakozó sorba. A háziorvosok ugyanis jó ideje képtelenek megfelelni a rájuk rótt feladatnak, nevezetesen annak, hogy hacsak nem muszáj, ne küldjék a beteget tovább. Gondozzák, gyógyítsák meg mindazt, amit csak lehet. Ha mégsem ezt teszik, arról a legkevésbé ők tehetnek.