A hipnózis egy emberibb ellátás felé vihetné az egészségügyet

A szavaknak felbecsülhetetlen erejük van, ezért is fordulhat elő, hogy a hipnózist a klinikai gyakorlatban, például a fájdalomcsillapításban is sikerrel alkalmazzák. Nem mindegy, hogy mit és hogyan kommunikál az orvos vagy a mentőápoló a beteggel, akinek tényleg az élete múlhat a hozzá intézett szavakon - tudósított a hvg.hu a CEU Határtalan tudás című rendezvénysorozatának legutóbbi előadásáról, melyen arról volt szó, miként jutottunk el oda, hogy míg a tudomány korábban a hipnózist feketemágiának, ezoterikus kuruzslásnak, esetleg „gyanús polgári áltudománynak” vélte, ma már bizonyítottnak veszi, hogy csillapítani lehet általa a szenvedést.

Az eseményen Bányai Éva Széchenyi-díjas pszichológus, a hipnózis egyik nemzetközileg legelismertebb kutatója; Perczel Kristóf aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos és hipnoterapeuta; illetve Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója, aki maga is kipróbálta a hipnoterápiát, beszéltek a témáról.

A magyar kutatók Bányai Éva vezetésével nemcsak az agyi tevékenységet figyelték meg, de azt is, hogy a hipnotizált és a hipnotizőr milyen elvárásokkal, attitűddel érkezik a szituációba, milyen a köztük kialakuló kapcsolat, sőt, még a hipnotizőrre is elektródákat kötöttek. Kiderült, hogy a hipnózis nem teljesen egyirányú tevékenység, és szó sincs arról, hogy a hipnotizőr valamiféle hatalmat gyakorolna a hipnotizált felett, ahogy azt mondjuk a fasizmust megtestesítő irodalmi figura, Cipolla teszi a Mario és a varázslóban.

Hanem a hipnózis során a szó legszorosabb értelmében egy tökéletes egymásra hangolódás történik.

„Az interakciós szinkronitás” során a hipnotizőr önkéntelenül is akkor emelte fel a karját, amikor a hipnotizált; tükörtartásban követte őt a mozdulataival; továbbá együtt is lélegzett a páciensével, sőt a szívverése akkor lassult és gyorsult, amikor a hipnotizálté is. Utólag a két érintett fél pedig egymástól függetlenül is a harmónia megtapasztalásáról számolt be. „Feltűnt, hogy ez mennyire rokon a korai anya-gyerek kapcsolatban fellépő szinkronitással” – mondja Bányai, aki később ezen felismerés alapján dolgozta ki a hipnózis “szociál-pszichobiológiai modelljét”.

A szokásos interakciós helyzetekhez, például egy hétköznapi beszélgetéshez képest a hipnotizőr és a páciense sokkal jobban figyelnek egymásra, így jóval érzékenyebbé válnak a másik reakcióira. „Ez okozza azt, hogy a hipnotizőr a hipnotizált saját belső reakcióira tudja irányítani a figyelmet”, a fókusz vezetésével pedig szabályozni is tudja azokat.

„Ennek eredménye, hogy ma már bizonyítottan van szerepe a hipnózisnak a fájdalomcsökkentésben. Rák végstádiumában, morfium nélkül is sikerül mindvégig fájdalmat csillapítani vele. Segít a hipnózis a szorongás oldásában, a pszichoszomatikus betegségekben, így például a magas vérnyomás, a fekélybetegségek kezelésében is, segíthet az immunerősítésben, az égési sérülések gyógyításában, a műtétekből való sokkal gyorsabb felépülésben is alkalmazzák”, de a hipnózist bevetik a traumafeldolgozás során, a függőségek, fóbiák, akár az evészavarok kezelésében is.

Részlelet a teljes cikkben