A humor ebben a helyzetben nagyon fontos

Gyűjti a róla készült mémeket Győrfi Pál (55) az Országos Mentőszolgálat szóvivője, akit váratlanul ért a hatalmas népszerűség, amit a járványügyi kommunikáció hozott. A szakember büszke, hogy a magyarok betartják a szabályokat, és hiszi, nyárra kicsit fellélegezhetünk. A blikk.hu interjúja.

Mikor aludta ki magát utoljára?

Szerencsére nyugodtan tudok aludni. Ennek két oka van. Az egyik, hogy nincs ostromállapot a mentőknél, hiszen sikerült elkerülni a járvány robbanásszerű terjedését. Ez volt a cél, hogy ne járjunk úgy, mint Olaszország vagy New York, ahol egyszerre túl sok súlyos beteg került az egészségügyi intézményekbe, és már nem bírták ellátni őket. Ezt Magyarországon a jó intézkedéseknek és a társadalmi összefogásnak köszönhetően sikerült megelőzni. A másik ok, hogy a gyerekeim szerencsére már kinőtték azt a kort, hogy ébren tartanak minket éjjel, hiszen már hat-, nyolc- és tízévesek.

A magánember Győrfi Pál hogy éli meg ezt a helyzetet?

Érdekes, hogy gyerekkorom óta nagyon érdeklődöm a járványok iránt. Kiskamaszként olvastam egy orosz fikciós regényt, amely egy képzeletbeli halálos járványt írt le, kronologikusan, valósághűen. Emlékszem, úgy olvastam, hogy a torkomban dobogott a szívem. A téma azóta érdekel, ki vagyok hegyezve rá. Amikor érkeztek az első vuhani hírek, bennem azonnal kigyulladt egy piros lámpa, hogy ebből akár világjárvány is lehet. A gyerekkorom óta eltelt negyven évben ugyanis a járványok terjedési esélyeit tekintve rossz irányba változott a világ. Az emberek széles tömegei összevissza utazgatnak a világban, rengeteg tömegrendezvény van, nagy és sűrű az emberek közötti kapcsolati hálózat. A mentőknél is azonnal átnéztük a protokollokat, katasztrófaterveket, elkezdtünk felkészülni.

Egészségügyi szakemberként hogyan védekezik?

Az egészségügyi dolgozók legkomolyabb aggodalma világszerte az, hogy elkapják és hazaviszik a vírust. Nagyon komolyan vesszük a védőeszközöket, a fertőtlenítést, az eljárásrendet. Bennem is felmerült ez, hiszen be kell járnom a munkahelyemre. Betartok minden szabályt, azaz gyakran és alaposan kezet mosok, fertőtlenítek, tartom a távolságot. Hazaérve zsilipelek, azaz levetkőzöm, alaposan megfürdöm, a mobilt is fertőtlenítem, otthoni ruhát húzok, és csak ezután ölelem meg a családomat.

Ha továbbra is betartunk mindent szabályt, mikor lehet ennek vége?

Először is hatalmas köszönet mindenkinek, mert az, hogy mi most hosszabban beszélgetni tudunk, vagy hogy ki tudom aludni magam éjjel, az annak köszönhető, hogy nincs vészhelyzet, mert az emberek vigyáznak magukra. Háromféle kifutása lehet a járványnak. Az első, hogy a társadalom nagy része megfertőződik és kialakul az úgynevezett nyájimmunitás, amikor már a vírus nem tud továbbterjedni – ez akár évekig eltarthat. A második, hogy kitalálnak egy védőoltást, amivel szintén létrejön az immunitás. A világ tudósai most ezen dolgoznak, méghozzá közösen. A harmadik, és én mindenféle tudományos bizonyíték nélkül ebben reménykedem, hogy van a vírusnak egy saját dinamikája, hiszen a hasonló járványok egy idő után elfáradnak. Azt remélem, hogy májustól talán már bizonyos korlátozásokon enyhíthetünk, de ez nem azt jelenti, hogy júniustól újra mindenki azt csinál, amit akar. Kicsit fellélegezhetünk majd, de sok minden megváltozik az életünkben. Ez a nyár valószínűleg más lesz, mint a tavalyi. A teljes interjú