Meglepő magyar kutatás: 183 pedofil bűnelkövető közül csak kettő volt valóban pedofil.
A jog nem ismeri a pedofília kifejezést, gyakran nem is térnek ki az elmeorvos-szakértői vizsgálatok az elkövetők ilyen jellegű irányultságára. Ha mégis, akkor az esetek nagy részében kiderül, hogy a gyermeket szexuálisan bántalmazó elkövető nem tekinthető a szó klinikai értelmében vett pedofilnak. A pedofil és nem pedofil bűnelkövetőkre jellemző sémákat Szabó Judit kriminológussal beszélte át a hvg360.hu.
„Nagyon félrevezető és pontatlan, hogy a média és a közbeszéd egységesen pedofilnak hívja azokat, akik gyermekek sérelmére követnek el szexuális bűncselekményt” – kezdi Szabó Judit, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) főmunkatársa, aki Virág Györggyel, az intézet igazgatóhelyettesével több tudományos tanulmányt is írt a pedofília és a bűnelkövetés kapcsolatáról. A rendelkezésre álló szakirodalom és célzott kutatások alapján ugyanis kijelenthető, hogy egyrészt nem minden pedofil hajlamú ember válik bűnelkövetővé, másrészt azoknál, akik szexuálisan bántalmaznak gyermekeket, sokszor nem állapítható meg a szó orvosi értelmében pedofília.
A pedofília kialakulásának eredete ma még nem ismert a tudomány előtt, azonban a szakemberek több elméletet is valószínűnek tartanak. Egyes megközelítések szerint a pedofília idegrendszeri fejlődési zavarnak minősül, más teória alapján viselkedési zavarnak számít, amely a szociális és szexuális fejlődést megzavaró tényezőkre, például gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzusra vezethető vissza. „Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden olyan gyermekből, akit szexuálisan bántalmaztak, felnőttként pedofil lesz” – szögezi le Szabó. Ezt az is alátámasztja, hogy a statisztikák alapján a gyermekkorban szexuális abúzust elszenvedő gyerekek többsége lány, a felnőttként bántalmazók többsége pedig férfi. Fontos megjegyezni, hogy a pedofília, illetve a pedofíliás érdeklődés a gyermekek sérelmére elkövetett nemi bűncselekmények egyik legjelentősebb rizikófaktora, ugyanakkor csak egy a kockázati tényezők között.
Szabó úgy látja, hogy a gyermekek elleni szexuális bántalmazás elkövetői körét összemosni a pedofíliával nem csak félrevezető, de prevenciós szempontból káros is.