A kistérségi praxisoké legyen a jövő

Az utánpótlás azért is hiányzik a Házi Gyermekorvosok Egyesülete (HGYE) szerint, mert több évtized elhibázott egészségpolitikája miatt a házi gyermekorvos szakma – szemben a felnőttével – ma sem jelenik meg önállóan a rezidensképzésben. Az egyesület szerint a házi gyermekorvoslás önálló szakága lehetne a gyermekorvostannak, és ráépített szakvizsgával lehetne felhatalmazást kapni az ilyen munkára.

A csecsemő- és gyermekgyógyász végzettséget szerző szakemberek többsége jelenleg kórházban, klinikán helyezkedik el, és sokan speciális tudást is szereznek, például gyermekkardiológussá, -gasztroenterológussá válnak. Esetleges tehát, hogy a végzettek közül hányan hajlandók „terepre menni", azaz házi gyermekorvosként elhelyezkedni.

Huszár András elnök tapasztalatai szerint erre csak a legelszántabbak adják a fejüket. A HGYE nemrég frissített felméréséből kiderül, jelenleg 1570 ilyen orvos van a tizennyolc év alattiak alapellátását biztosító doktorok között. Ezek a „tiszta" praxisok felelnek egymillió-négyszázezer gyermek egészségéért. További négyszázezret azonban úgynevezett vegyes praxisok látnak el, amit Huszár András azért tart aggasztónak, mert ezek alapvetően felnőttek gyógyítására szakosodtak. Az itt dolgozó doktorok a gyermekorvoslást néhány hónapos ráképzéssel sajátítják el, így az elnök szerint óhatatlanul alacsonyabb szintű ellátást képesek csak nyújtani a kicsiknek.

A tiszta praxisok ráadásul egyenlőtlenül oszlanak el az országban: a legjobb helyzetben a főváros van, itt a gyerekek kilencven százaléka házi gyermekorvostól kap alapszintű segítséget. Viszonylag jó a helyzet a nagyvárosokban is a HGYE szerint.

Eltérés van a megyék között, Nógrádban, valamint Szabolcs-Szatmár-Beregben a tizennyolc év alatti gyermekeknek körülbelül a felét is felnőtt háziorvosok kezelik. Az elnök tájékoztatása szerint az egyesület hamarosan szakmai konferencián vázolja, hogy hány orvossal és milyen területi elhelyezkedésben tartható fönn hosszú távon az ellátás.