A kórház nem csavargyár, az emberélet az elsődleges

A kórházaknak olyan szabályokat kellene jelenleg betartaniuk, amelyeket a mai magyar egészségügyben szinte képtelenség. Ugyanakkor a minden intézményben kötelező belső szabályozási rendszer követése természetesen elengedhetetlen feladatunk – mondta a Magyar Hírlapnak Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) frissen megválasztott elnöke. Beszélt arról is, hogyan változtatna az aktív ágyak elosztásán, valamint arról, miben szorulna átgondolásra a biztosítási rendszer.

– Elég nagy visszhangot vertek a kórházi működést vizsgáló állami számvevőszéki jelentések. Az intézményvezetők nem fogadták túl pozitívan az eredmények kommunikációját. Miért?

– Fontos tudni, hogy a jelenleg kommunikált eredmények évekkel korábbi vizsgálatok tanulságait tükrözik. A berzenkedés oka egyrészt az, hogy a dokumentumok általánosítanak, vagyis szerintük – kissé sarkítva – minden kórház „csal és ferdít”, „a rendszer pedig szabályozatlan”. Pedig sokkal inkább van arról szó, hogy a kórházaknak olyan szabályokat kellene jelenleg betartaniuk, amelyeket a mai magyar egészségügyben szinte képtelenség. Ugyanakkor a minden intézményben kötelező belső szabályozási rendszer követése természetesen elengedhetetlen feladatunk. Örülünk, hogy az ÁSZ feltárja a hibákat, hiszen ezzel minket segít, a kérdés, hogy ezeket hogyan szankcionálja. Úgy gondolom, a megoldás az lehetne, ha betartható szabályokat állítanánk fel, amelyeket viszont ellenőrizni és visszaélés esetén szankcionálni kell. A legfontosabb tehát azt vizsgálni, mi a rendszerhiba, és hol van az egyéni felelősség.

– Tudna példát mondani a „betarthatatlan szabályokra”?

– A kórház nem csavargyár. Sok olyan, a mindennapi rutinban nem használt eszközt kell időnként például beszerezni, amin emberélet múlik, vagy olyan hibát kell azonnal elhárítanunk, amely akadályozza a betegellátást. Az egyéni helyzetek pedig sokszor megkövetelik, hogy egy vezető az adott pillanatban ne a beszerzésre vonatkozó szabályokat tartsa a legfontosabbnak, hanem az emberéletet, s majd ha túl vagyunk a krízisen, jöhetnek a szabályok. Nyilvánvaló, hogy az egészségügyre kell adaptálni a szabályozást.

– Sokszor említette az ellen­őrzést és szankcionálást. Tekintve, hogy a kórházakban az átlag beteg is napi szinten találkozik szabálytalan esetekkel – pél­dául a magán- és állami ellátás összefonódása kapcsán –, joggal merül fel a kérdés: létezik egyáltalán az egészségügyben transzparens ellenőrzés?

– Mindenképpen szükség van a megfelelő szakmai ellenőrzésre. Az ÁSZ-jelentéseket is egészen más szakmai szemüvegen keresztül nézni, nem pusztán gazdasági szempontból elemezni. Hogyan várható el a azonnali és high-tech módon üzemelő betegellátás az intézményekben, ha a finanszírozásba nincs beépítve a teljes béremelés, az amortizáció költsége vagy az új eszközök beszerzése? Egy államilag finanszírozott intézményt köti az év eleji előirányzat, ugyanakkor az év során egy sor váratlan költség jelentkezik, amit lehetetlen a tervezéskor kalkulálni. Mit tegyünk például, ha egy kórházban már augusztusban elfogy a bérekre szánt előirányzat? Nyilván nem lehet bezárni és várni a következő évi finanszírozást. A teljes interjú itt olvasható