A kórházakba megvásárolható szolgáltatásokat kell telepíteni

Vizitdíjról, egészségügyi költségvetésről, hálapénzről és magánegészségügyről iskérdezte az egyesült ellenzék egészségügyi felelősét, dr. Komáromi Zoltánt a 168.hu.

Pontosan hogyan nézne ki a kormányváltás után a magánegészségügyi és az állami egészségügyi rendszer?

Jelenleg a magánegészségügy fejlődik, a közfinanszírozott egészségügy pedig folyamatosan kapacitást veszt. Az orvosi béremelésnek tíz évvel korábban meg kellett volna történnie, és akkor nem hagyta volna el ennyi jó szakember az országot. Egy negyven éve dolgozó orvos egy kisvárosi rendelőintézetben napi hat óra járóbeteg ellátásért ugyanannyit kap, mint egy fővárosi baleseti sebészeten dolgozó traumatológus, ugyanis csak az számít, hogy hány éves a szolgálati ideje.

Tisztázzuk: akkor önök ezt az aránytalanságot módosítanák első lépésként?

Nem. Ez a rendszer évekre be van betonozva, nem lehet hozzányúlni. Annyi pénze soha nem lesz az országnak, hogy hat-nyolc millió forintot adjunk egy nagy tapasztalatú szakorvosnak, holott nyugaton ennyit kap. Nem tudjuk, mennyi lesz a kasszában, de ennyi biztosan nem. Viszont amennyiben a maradékot odaadjuk az intézményi menedzsmentnek, és így intézményen belül próbáljuk meg többlet teljesítésre ösztönözni a szakdolgozókat, akkor nagyobb lesz a kapacitás.

Rengetegszer említi, hogy a kormányváltás után az állami kassza valószínűleg ki lesz söpörve. Ha ilyen biztos ebben, mégis mire alapozva teszi ezeket az ígéreteket?

Az egészségügyért felelős szakpolitikusnak az a dolga, hogy az általa összegyűjtött adatokból létrehozott tervet elfogadtassa a kormányzat más szereplőivel. Három hete dolgozunk azon, hogy a gazdaságpolitikusokkal egyeztessük a 2022-es prioritásokat. Ezeken a tárgyalásokon az eddigi tapasztalataim alapján még egyik kormányzatban sem volt ilyen mértékű egyetértés, mint most. Olyan tervet tettünk le az asztalra, amely pénzügyileg és gazdaságilag is elfogadható.

Ha ebben az évben nem történik meg a szakdolgozók, illetve a gazdasági és a műszaki személyzet jelentős béremelése, valamint folytatódik az eszement centralizáció, a városi kórházak ki fognak ürülni. A felvázolt terveket muszáj megvalósítani, nincs választásunk. Meg kell állítani a szakemberek elvándorlását. Csak illúzió, hogy ebben a formában ez így fenntartható, és már sokszor eljátszották velünk, hogy rendbe szedik az egészségügyet. Mi most tényleg rendbe fogjuk szedni. A fedezet és a forrás azonban nem az én asztalom. Nekem az volt a feladatom, hogy olyan ütemezéssel tegyem le ezeket a terveket az asztalra, amely finanszírozható. Sikerült.

Korábban azt is kijelentette, a kormányváltás után csökkentenék a TB alapú várólistákat. Ehhez azonban szakdolgozók és orvosok is kellenek, a hiányzó munkaerőt pedig még az ellenzék sem fogja tudni zsebből előrántani. Hogyan lesznek rövidebbek a várólisták?

A betegek magánellátásba való átterelése egy szörnyű folyamat, amelynek véget kell vetni. Azt kell majd megvizsgálnunk, hogy a ténylegesen életveszélyt elhárító szakmák rendelkeznek-e az adott helyen azzal a szakdolgozó kapacitással, amellyel biztonságosan lehet működtetni az ellátást. Ha egy láthatóan jó megélhetést biztosító szakdolgozói életpályát tudunk prezentálni a választások után, valamint együttműködünk az egészségügyi kamarákkal, a szakszervezetekkel, és a városokban újra tudjuk indítani az egészségügyi szakközépiskolákat, akkor garantálhatjuk a pályaelhagyók visszaáramlását. A folyamat még visszafordítható. A továbbképzési ösztöndíjakkal és a gyakorlati helyszín biztosításával is vissza lehet csábítani a szakdolgozókat. Tisztességes nővérképzésre, a rendelőintézeti munka vonzóvá tételére, a vidéki tartósan üres háziorvosi praxisok extra támogatására van szükség.

További részletek és tervek a teljes interjúban