A kórháznak lélektanilag templom funkciója is van

Süle Ferenc pszichiáter több mint hatvan év lélekgyógyászati munka tapasztalatai alapján, öt gyerek apjaként állítja: számos lélektani érték éppen a gyermeken keresztül jelenik meg a családban. Hogyan járul hozzá a szülő személyiségének fejlődéséhez, éréséhez, sőt lelki sérüléseinek gyógyulásához a gyerek? - tette fel a kérdést a szakembernek a Magyar Nemzet.

– Bár Dunát lehetne rekeszteni a nevelési szakkönyvekkel, amelyekből megtudhatjuk, hogy a gyerek személyiségének alapja a családban formálódik, de arról kevesebbet hallani, hogyan hat a gyermek a szülőre…

– Több mint hatvan év lélekgyógyászati munka tapasztalatai alapján, öt gyerek apjaként jutottam arra, hogy számos lélektani érték éppen a gyermeken keresztül jelenik meg a szülők életében. A gyermekáldás hét útja címmel összefoglaltam a Magyar Szemlében, hogyan járul hozzá a felnőtt lélektani fejlődéséhez, éréséhez, sőt lelki sérüléseinek gyógyulásához a szülői szerep. Ezen túl látni kell, hogy a gyermeknek önmagában is energetizáló hatása van a környezetére. Amikor az afrikai népességrobbanás okait kutatjuk, tudomásul kell vennünk, hogy a sok gyerek öntudatlanul is életerőt ad a szülőnek a nyomor, a háború, a betegség leküzdésére. Mert van miért küzdeni, van kiért élni.

– Európában épp a fordítottját látjuk.

– Attól is függ, áldássá válik-e gyermek, hogy az anya és az apa hogyan viszonyul hozzá, mennyire érti, tudja-e szeretni, mit tudatosít a közöttük kialakuló kölcsönhatásokból. Rendszerint messze nem értünk eleget a köztünk zajló történésekből. Ha pedig nem értjük, akkor a gyerek könnyen teherré válik. Pedig léte új, mély, lelki, szellemi erőforrásokat nyithatna meg a család életében. Ha elutasítjuk a felőle érkező hatásokat, egyben a saját lelkünk archaikus részét is elvetjük. Döbbenetes, hogy azokban a szubkultúrákban, ahol kevés a gyermek, ott az életképesség csökkenése és a lelki torzulás számos jele tapasztalható: növekszik a bűnözés, a balesetek és a pszichiátriai megbetegedések száma, idővel gazdasági visszaesés is bekövetkezik. Ahol a gyermekszeretet és a családi élet jelentősége gyengül, ott az életerő, a megújulási képesség is csökken. Ezért nem orvosolható egy csapásra kívülről, például bevándorlással ez a probléma.

– Mi történik a szülő-gyerek kapcsolatban, amikor természetes módon jelen van a figyelem, a másikkal való együttérzés?

– A gyerek megértése az emberi lét testi, lelki és szellemi kibontakozásának megértése. A nevelés több problémája a szülő számára sok esetben érzelmi rejtély, megfejtendő lélektani feladat, amelyet ha megold, azzal a saját személyiségét fejleszti. Mindannyian voltunk gyerekek. Ez bennünk él, és lényeges, hogy mit teszünk ezzel a belső gyermekkel. Néha azt tapasztaljuk, hogy viselkedésünkben, főleg bensőséges kapcsolatainkban vagy indulattelített helyzetekben visszacsúszunk saját gyerekkorunk élménymintáiba. Sokszoros lélekgyógyászati tapasztalat, hogy a szülőnek azon a ponton találhatók a konfliktusai gyermekével, ahol a saját gyerekkori elakadásai vannak. Ez arra készteti a felnőttet, hogy a saját megfelelő korú személyiségrétegéhez való viszonyulásával újra szembesüljön. A gyermek tehát azért valós áldás, a szülők lelki, szellemi fejlődésének egyik természetes motorja, mert a szeretetkapcsolaton keresztül a felnőtt lehetőséget kap arra, hogy újraélje – mégpedig kijavító, helyrehozó módon – fejlődésének folyamatát. A múltunkat ugyan nem tudjuk megváltoztatni, de a hozzá való viszonyulásunkat igen. Ezért tud a gyerekkel való természetes szeretetkapcsolat úgy hatni, mint a pszichoterápia.

– A családon keresztül már jó ideje a különböző emberképekről is beszélgetünk. Hogyan látja a keresztény életszemlélet, a vallás és a pszichológia viszonyát?

– Óriási előnyök származhatnak az együttműködésből. A rendszerváltozás után égető szükségként jelentkezett, hogy miközben a lakosság nagyobb része vallásosnak mondta magát, hiányzott a valláslélektani oktatás a pszichiáter-, illetve pszichológusképzésben. A teológiai akadémiákon viszont nem volt pszichopatológiai és pszichoterápiás képzés, pedig arra – mint az egyre többek számára már nyilvánvaló – a lelkészeknek igen nagy szükségük lenne. Így a lélekgyógyászati ellátásban űr keletkezett, amelybe kellő képzettség nélküli ellátók törtek be. Technikai civilizációnk fejlődése az információáramlás és a mobilitás növelésével az eszmei, világnézeti hatások zűrzavarát hozta létre. Mára ott tartunk, hogy a lábamat sem kell kitennem otthonról, és az interneten keresztül mindentudóvá válhatok. A számítógép mint egy új istenség jelentkezik. A legkülönbözőbb életfelfogások, világnézetek, vallási felfogások bombázzák az agyunkat, ami leginkább a lelkileg labilis embereket viseli meg. A kilencvenes években ennek a problémának kezelésére hoztam létre a Lipóton a valláslélektani pszichiátriai osztályt. Vallásos, spirituális életet élő, pszichiátriailag megbetegedett emberekkel foglalkoztunk. Sajnos a szakma többsége idegenül tekintett ránk, azzal hárított, hogy a vallás nem a mi területünk. A papok – tisztelet a kivételnek – trójai falovat láttak az osztályban, amelyben démonikus erők bújnak meg. Tudomásul kell venni: minden kórházba kerülő, súlyos beteg szembesül az élet legvégső kérdéseivel, így akár elismerjük, akár nem, a kórháznak lélektanilag templom funkciója is van. A teljes interjú itt olvasható