A kormánynak sok a teendője a népegészségügyben

Ezzel megelőzzük a sokáig Európa kövérjeiként számon tartott briteket is, és listavezetők vagyunk a kontinensen. Ez azonban csak egy tünete annak, hogy a magyar kormányzatnak komoly népegészségügyi feladatai vannak, gyógyításban és megelőzésben egyaránt – írja a Világgazdaság – online Vélemény rovatában Bartha Attila, az MTA PTI kutatója.

Az egészségügyre fordított állami kiadások viszont alacsonyak nálunk európai összevetésben: közpénzekből évek óta csupán a GDP 5,1-5,2 százalékát költjük egészségügyre (szemben a 7 százalék körül mozgó EU-átlaggal). Aki ugyanakkor azt gondolja, hogy a magánfinanszírozás súlya csekély a hazai egészségügyben, téved. Bár az egészségügyi intézmények körében alacsony a magántulajdon szerepe, valójában a magyar állampolgárok igen sokat költenek közvetlenül is egészségükre.

Egyrészt – Szlovákia mellett – nálunk a legmagasabb a gyógyszerekre, gyógyászati termékekre fordított magánkiadások aránya. Másrészt egy 2013-ban közzétett OECD-felmérés szerint a magyar egészségügyi kiadásoknak több mint negyedét a lakosság közvetlenül az orvosoknak (elsősorban a kórházi orvosoknak), illetve ápolóknak, orvosi asszisztenseknek, műtősöknek fizeti ki, mégpedig hálapénz formájában.

A sok szempontból a vendéglátásban szokásos borravalóval rokon informális egészségügyi bérpótlék nálunk ismert formája Nyugat-Európában gyakorlatilag nem létezik, de például Csehországban, Észtországban és Szlovéniában is ritka, miközben Kelet- és Délkelet-Európa számos országában a magyarországihoz hasonló mértékben elterjedt. Ami Nyugaton informális, adókerülő, illegális és büntetendő gyakorlatnak számít, azt Magyarországon vagy Bulgáriában a páciensek többsége és az orvosok egy része is az alacsony fizetésű dolgozók jövedelmének jogos kiegészítéseként tekinti – húzza alá Bartha Attila.