A koronavírus mentálisan is benyújthatja a számlát a frontvonalban

Orvosok, nővérek és az egészségügy más munkatársai világszerte egy olyan járvánnyal küzdenek, amelynek eddig több mint 200 ezer halálos áldozata van. Mint sok más háborúban, a veszteségeket csak növelni fogják a túlélők mentális terhei. Ezeket lehet, hogy csak jóval a járvány lecsengése után tudjuk majd érdemben számba venni, mindenesetre már a korai adatok sem túl biztatóak. Egy március végén megjelent tanulmány szerint a koronavírusos betegekkel dolgozó 1257 megvizsgált kínai egészségügyi dolgozó több mint 50 százaléka depresszió tüneteit mutatta, 44,6 százalékuk szorongással, 34 százalékuk álmatlansággal küzdött, 71,5 százalékuk pedig kimerültségről számolt be. A legsúlyosabb tüneteket az ápolóknál és mást frontvonalban dolgozóknál tapasztaltak - írta a hvg.hu.

A mostani járvány idején az egészségügyi dolgozóknak egyértelműen azzal segíthetünk a legtöbbet, ha betartjuk az alapvető szabályokat, de sokan vannak, akik ennél is tovább mennek: az elmúlt hetekben egyre több szolgáltatás indult a frontvonalban dolgozók mentális támogatásáért.

Vincze Diána pszichoterapeuta-jelölt a hvg.hu-nak elmondta, a nonreprezentatív vizsgálat azt találta, hogy a válaszadók többsége közepes vagy súlyos mértékben érintett a kiégésben. Mivel a mostani helyzet egy eleve terhelt csoportot érint, a szakemberek úgy döntöttek, hogy csapatmunkájukkal most ott segítenek, ahol arra a leginkább szükség van.

Vincze Diána szerint az orvosoknak, ápolóknak nem csak a nagyobb terheléssel, hanem azzal is számolniuk kell, hogy teljes osztályok funkciói alakulhatnak át, ezáltal azok a rutinok, amelyeket addig a mindennapi munka során megszoktak, nem működnek majd. „Ezekhez alkalmazkodni kell, illetve új működésmódokat kell találni. A frontvonalban dolgozókban ambivalens érzéseket szülhet saját szerepeik között a járványhelyzet, hiszen ott vannak segítőként, segítő szándékkal, tartják magukat a munkahelyi helyzetben, megfelelnek az elvárásoknak, ugyanakkor megjelenhetnek az ő félelmeik is, az, hogy féltik a családjukat. A bizonytalanság őket is ugyanúgy érinti, mint mindenki mást, ugyanakkor a veszteségekkel, a gyászfolyamatokkal közvetlenebbül találkozhatnak, sorra történhetnek a szemük előtt általuk nem kontrollálható dolgok. A fokozott szorongással, a krízisállapotokkal is számolni kell” – mondja a szakember. Segítők és segítségek a cikkben