A koronavírustól jobban féltek a magyarok, mint a daganattól

A Szent Margit Kórházban is, amint lehetett, újraindították a mammográfiás szűréseket, de a tapasztalat az volt, hogy hiába volt ott a lehetőség, nem igazán mentek el az emberek a szűrésekre. A Covid-járvány ugyanakkor nem indok a szűréstől és az onkológiai kezeléstől való távolmaradásra. Kórházunkban minden lehetőség rendelkezésre állt ezekre - jelentette ki az Indexnek Boér Katalin, a Szent Margit Kórház osztályvezető főorvosa.

Mint arról korábban a lap már írt, hazánkban 2002 óta végeznek országosan mammográfiai vizsgálatokat a 45–65 éves korcsoportban. A szűrésre csupán a nők 40 százaléka megy el, míg a skandináv országokban 70-80 százalékos a részvétel. A szűrés hatékonyságát bizonyítja, hogy ha nálunk is ilyen magas lenne a részvétel, egyharmadával csökkenne az emlőrák okozta elhalálozás. Sajnos más szűrések tekintetében sem állunk túl jól, ami nagyban hozzájárul ahhoz a szomorú tényhez, miszerint nemzetközi összehasonlításban szinte sehol nem hal meg annyi ember rákbetegségben, mint Magyarországon.

Van olyan páciens, aki tíz évig növeszti magában a daganatot, és csak azután keres meg bennünket. Természetesen érte is mindent megteszünk, segítünk, ahogy tudunk, de nyilvánvalóan a betegség ilyenkor már olyan előrehaladott stádiumban van, hogy a gyógyulási esélyek sokkal rosszabbak – mutatott rá az onkológus, hozzátéve, hogy a daganatos betegek a járvány idején sem szenvedtek hátrányt, haladéktalanul megkaphatták az ellátást, az ő kezeléseik ugyanis semmiképp sem számítanak halaszthatónak.

Tóth Krisztina,  az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen szervezet alelnöke ugyanakkor rávilágított, hogy a pandémia idején a folyamatosan változó szabályok nagyban megnehezítették a betegséggel járó adminisztrációt, ügyintézést.

„A diagnózis nem jelenti azt automatikusan, hogy a páciens már rajta is van a betegúton. Orvost kell választani, papírokat kell elintézni, ami egyébként sem egyszerű, de a járvány ezen még csavart egyet. Az információhiányból kifolyólag sokan elveszettnek érezték magukat, így elképzelhető, hogy valaki az átlagnál lassabban, nehezebben kapcsolódott be az ellátásba. Sajnos ez egy nemzetközi trend, más országokban is hasonlókat tapasztaltak” – mondta. Továbbiak a cikkben