A kórtermek ajtaján dörömböl a tudomány

Az egészségügy világszerte finanszírozási problémákkal terhelt, a gyógyszerek, a különféle diagnosztikai és terápiás eljárások emelkedő költségei rémisztő jövőképet vizionálnak. A tömegszemléletű gyógyítás átalakítása személyre szabottá a jelenlegi gyógyszer-engedélyezési rendszer fennmaradása esetén kivitelezhetetlennek tűnik. A hazai helyzetet egyéb problémák is súlyosbítják, úgymint az állami források szűkülése, a hálapénzrendszer, az állami infrastruktúra magáncélokra való hasznosítása, valamint az orvosok és ápolónők tömeges emigrációja. Hozhat-e valamilyen áttörő jellegű változást a modern biológiában és digitális technológiában manapság zajló revolúció, vagy inkább a problémák súlyosbodása várható az egészségügyben? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Boldogkői Zsolt a Népszavában.

Jelenleg egy kettős forradalom zajlik párhuzamban: az információs és kommunikációs technológia (ICT) óriási iramban ontja a digitális világ újdonságait, a modern biológia - ezen belül elsősorban molekuláris genetika és genomika - pedig hasonló tempóban bővíti alapismereteinket az élővilágról, ideértve magát az embert. Mindebből az következik, hogy az idő haladtával egyre gyakoribbá válnak a technológiai áttörések. Az ICT és modern biológia eredményei integrálódnak a gyógyításban, ami a várakozások szerint, a közeljövőben egy többszörös paradigmaváltást idéz elő, melynek főbb jellemzői a következők: alapvetően megváltoznak az orvoslás módszerei és az orvos-beteg kapcsolat, a gyógyítás hatékonysága radikálisan javul, míg a költségek jelentős mértékben csökkennek.

A jelen gyógyászat a reaktivitás filozófiáján alapul, ami annyit jelent, hogy a páciens akkor megy orvoshoz, amikor már megvan a baj, s az orvos feladata a betegség gyógyítása, vagy legalább a progressziójának lelassítása. A jövőben a gyógyászat proaktívvá válik, azaz a leendő páciensek egészségi állapotát folyamatosan vizsgáljuk, sőt a genetikai profilok ismeretében meg is jósoljuk a betegségeket, és ezen ismeretek birtokában megtesszük a szükséges orvosi és életmódbeli előintézkedéseket.

A jelenlegi orvoslás tömegszemléletű, azaz a pácienseket egy homogén populáció részeként kezeli, ezért a terápia sokaknál nem működik, vagy komoly mellékhatásokat okoz. A személyre-szabott gyógyászat két, időbelileg egymást követő szakaszból fog állni. Az első szakaszt a klasszikus kismolekulájú gyógyszerek testreszabása jellemzi majd A második fázis jellemzője az ún. szekvencia-specifikus gyógyszerek alkalmazása, mely az RNS-, a DNS-, a fehérje-, az antitest- és őssejt-alapú terápiákat foglalja magában.

Jelenleg a beteg az egészségügy passzív részvevője, nem érti pontosan, mi történik vele, s az egészségével sem törődik kellőképpen. A jövő közreműködő orvoslása informált részvételt feltételez. A páciens maga is keresni fogja betegégének okait, s a lehetséges terápiákat az akkorra már megbízható internetes oldalakon. A betegek sok időt veszítenek a várólistákon való sorra kerüléssel, az orvoshoz való utazgatással és a kórtermekben való várakozással, a jövőben nem mindig lesz szükséges a személyes jelenlét, orvosunkkal okos eszközeinken keresztül is kommunikálhatunk. Ma még az orvosok elsősorban tanulmányaik és tapasztalataik alapján állapítják meg a baj természetét és írnak elő terápiát. A különféle statisztikák azt mutatják, hogy gyakran hibáznak, ami a beteg életébe is kerülhet. Az intuitív döntést fel fogja váltani a szoftverek általi diagnózis és terápiajavaslat, kiküszöbölvén ezáltal az emberi szubjektivitást. A teljes cikk