A lámpa alatt is ágyi poloska fészkel a szentgotthárdi otthonban

Öt év alatt több mint 106 millió forintot költöttek ágyi poloska mentesítésre – ezt válaszolta az Átlátszó kérdésére a szentgotthárdi intézmény. Az alapvető jogok biztosának 2021-es jelentésében is szerepel a probléma, jelentős változás cikkünk után történt. Az egyik ápolt hozzátartozója arról beszélt az Átlátszónak, hogy miért kellett rendőrt hívni az intézménybe, amikor is rokonukkal akartak beszélni. Közben újabb videót kaptak, ami azt is megmutatja, mekkora probléma az ágyi poloska az ország legnagyobb krónikus pszichiátriai betegeket gondozó otthonában.

Bár az ágyi poloska fertőzöttségről régóta tudhattak, legalábbis az alapvető jogok biztosának 2021-es jelentése szerint. Ebben az áll: „Az intézményvezető tájékoztatása szerint a magas ellátotti létszámú intézményi férőhely kiváltása egyelőre továbbra sem várható. Méretéből adódóan az otthon kitagolása egy speciális, erre az intézményre szabott program keretén belül lenne megvalósítható, amire a jelenlegi pályázati keretek között nincs mód. A férőhelykiváltás kivitelezhetőségével kapcsolatban az intézmény vezetője nehézségként fogalmazta meg a térség adottságát, a környező apró településeken jellemző szolgáltatási és infrastrukturális hiányosságokat.

Az Átlátszó cikkének megjelenése után egy ápolt rokona jelentkezett a lapnál. Ő arról mesélt, három órányi útra laknak az otthontól, csak néha tudják az ápoltat meglátogatni. A hozzátartozójuk, János, nem mindig tud telefonálni, betegsége miatt. „Néha beszél, néha nem beszél, ez nyilván megnehezíti a telefonos kommunikációt, illetve az otthont sem lehet úgy elérni. Nem tudom, hogy mennyire vagy tisztában azzal, hogy hogyan működik ott a telefonfelvétel. Nyilván így a folyosókon vannak telefonok, és akkor kiabálják a nevét, és ha odajön, odajön, ha nem jön, nem jön” – kezdte Zoltán.

Majd arról beszélt, miért is kellett rendőrt hívni.

„Napok óta próbáltuk elérni, és mindig ránk tették a telefont (az intézmény – a szerk.).

Tehát hogyha délelőtt hívtuk, akkor azért nem, ha délben, akkor azért nem, ha kettőkor, akkor műszakváltás van, ha délután, akkor meg már kevesen vannak. És akkor mindig volt valami ok, amiért nem jutottunk a portán túl. Az ápolónőhöz eljutottunk, akkor ő meg igazából elmondta, hogy ő nem tud mit csinálni, nincs kapacitás erre. És akkor rendőrt kellett hívni, és akkor egy pár nap múlva odáig eljutottunk, hogy egy mobiltelefont odavittek neki, s ugyan nem szólalt meg, de legalább láttuk képen, hogy rendben van.”

Majd elmondta, a cikk megjelenéséig mit sem tudtak a benti problémákról. „A koronavírus előtt be lehetett menni, tehát jártam benn én is. Nyilván a körülmények, azok olyanok, amilyenek, de higiéniai szempontból nem volt így. Volt egy ágy, mindenkinek megvolt egy pici szekrénye, és nagyjából ennyi, és nyilván beteg emberek. Tehát lelkileg nyilván mindenkit megviselt, ami ott van, de alapjában véve ilyen állapotokat nem lehetett tapasztalni. És akkor a Covid óta nem is lehet bemenni, mióta lecsengett a járvány, 24 órával előtte kell írni egy e-mailt, és akkor egy bizonyos helyen lehet vele találkozni. Most, amikor utoljára kerestük, már csak 20 percet engedtek, hogy bent legyenek a rokonok. Ők, ugye,ezért 6 órát utaztak, holott a weboldalon 60 perc engedélyezett, nem értem, hogy ez miért van megszabva, de ennyi” – magyarázta.

További részletek az Átlátszó cikkében.