A magán- és állami egészségügy labirintusában

Mára olyan útvesztő alakult ki az egészségügyben, hogy még azok sem mindig látják a kiutat, akik benne dolgoznak. Egy belgyógyász, Lénárd Rita túlélési útmutatóját közöl a magán- és az állami egészségügyi ellátás labirintusához a Magyar Narancs portálja.

A közelmúltban történt, hogy eljött a rendelésemre egy 36 éves nő, aki 3 hete küzdött erős deréktáji, egyik lábába sugárzó fájdalommal. Elmondta, hogy a lábfejét nem tudja elemelni a földtől. A többi tünetét is jól megfigyelte, azokat olyan pontosan mondta el, hogy egy szakorvos ezek alapján tudhatta azt is, melyik csigolyák közti porckoronggal van a baj. Már annyira bizalmatlanok a betegek, hogy el sem indulnak az állami ellátásba, ez a hölgy is egy magánszolgáltatót keresett fel. Ott egy terapeutával találkozott, aki MR vizsgálatra irányította, ezt a vizsgálatot is kifizette. Az MR-t a terapeuta állítólag megmutatta egy orvosnak, de a beteg az orvossal nem találkozott, írásos orvosi leletet sem kapott. Gyógytornát kezdtek el, de az állapota nem javult, ekkor jött el hozzám.

Mérges, dörgedelmes írásra készültem, hogy emberek, legalább azt vegyétek észre, ha a csili-vili magánrendelőben orvossal nem is találkoztok, hogy a diagnosztikai vizsgálatok eredményei csak a beteg panaszaival, tüneteivel együtt értékelhetők, csak így teljes a kép, csak ebben az egységben határozható meg a kezelés, vizsgálat nélkül ez nem megy. De hamar rájöttem, hogy aki bajban van, azon a kioktatás nem segít... 

A szerző felvázol néhány lehetőség – a teljesség igénye nélkül:
a magánellátást igénybevevő beteg megkapná annak az összegnek a 70 százalékát, amit a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) fizet az állami ellátásban az azonos beavatkozásért, így csak a különbözetet kellene kifizetnie „saját zsebből" (az alapkezelő is jól jár, megmarad 30 százalék),
lehet kiegészítő biztosítást kötni, melyekkel igénybe vehető a magánszolgáltatás is,
meg lehet teremteni a legális szolgáltatásvásárlás, orvosválasztás feltételeit (co-payment).

Arra is választ ad, miért fontos ez:
a jogtiszta működés felszámolja a „fekete" egészségügyet, azt a gyakorlatot, hogy például egy magánrendelőben fizet a beteg a vizitért, majd az orvos beviszi ellátásra az államiba. Az ilyen „átcsempészett" betegek miatt vannak követhetetlen betegutak, torzulások a rendszerben
a magánegészségügy becsatornázása csökkenti a terhelést, a várólistákat
a rugalmasabb, tőkeerősebb magánszolgáltatókkal innovációkat, újfajta kultúrát is behozhatunk a rendszerbe
a magánszolgáltatókat számlakötelessé téve nő az állam adóbevétele
gyakorlatilag a magánszolgáltatások erőforrásai támogatják így a közellátást
az orvosokat, nővéreket is könnyebb így itthon tartani.

A teljes cikk a magyarnarancs.hu portálon olvasható.