A magánban sem hat jobban a fájdalomcsillapító

Magyarországon számos fogászati ellátást térítésmentesen igénybe vehetnek a páciensek az egészségbiztosítás keretében, sokan mégis inkább vállalják a költségeket, és a magánellátás felé indulnak el fogproblémáikkal. Hogy valójában milyen esetekben hova érdemes fordulnunk panaszainkkal, arról dr. Nagy Ákos keszthelyi fogszakorvost, a Magyar Orvosi Kamara alelnökét kérdezte a házipatika.com.

„Magyarországon a fogászati magánrendelés nem kiegészítője az államinak, hanem párhuzamos ellátást végez. A beteg pedig, amikor a magánrendelésen fizet, legtöbbször csupán időt vásárol saját magának” – mutatott rá a szakember, hozzátéve ugyanakkor, hogy a közfinanszírozott ellátás várólistáihoz hasonlóan a magánoldalon is van olyan tényező, amely az ellenkező irányba terelheti a betegeket. A visszafelé mutató tendencia forrása az esetleges áremelkedés, azaz ha a beteg nem tudja kifizetni a magánrendelés megnövekedett költségét, akkor jobb híján beáll a sorba, és kivárja a tb-s rendelők megnövekedett várakozási idejét. Egy egyszerű mérlegelvről van tehát szó, ahol a mérleg egyik serpenyőjébe a várólisták, a másikba a magánellátás költségei kerülnek.

Az ellátás párhuzamosságát jól mutatja, hogy kevés olyan terület van, amely többségében az egyik vagy a másik oldal sajátja lenne. Kivételt képez a fogászati implantátumok beültetése, amelyet a NEAK csak speciális esetekben támogat, és amely így elsősorban a magánellátásban elérhető – jellemzően borsos áron. Ezzel szemben szervezett szűrővizsgálatok, illetve az iskolafogászat inkább a közfinanszírozott ellátásban képzelhető el. Kitért rá, „sokan látnak bele egy magánorvos-tb-s orvos ellentétet a rendszerbe”, miközben szó sincs ilyesmiről.

A MOK-alelnök szerint megfigyelhető, hogy a magánorvosok pacientúrája sok esetben kiemeltebb figyelmet fordít a szájhigiéniára, jelentős részben éppen azért, mert nagyobb összeget kell fordítania az ellátásra probléma esetén. Eközben, „amiről tudjuk, hogy ingyen van, azt hajlamosabbak vagyunk pazarolni”, és így hiába lenne mindenki számára biztosított a közfinanszírozott ellátásban a rendszeres szűrővizsgálattól a fogkőlevételig megannyi szolgáltatás, a páciensek gyakran már csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor nagy a baj és a fájdalom. Ebből adódik az urbánus legenda is, mely szerint a magánrendelőkben nagyobb figyelmet szentelnek a betegek érzéstelenítésére, esetleg hatásosabb érzéstelenítőt alkalmaznak. „A magánban sem hat jobban a fájdalomcsillapító. Egyszerűen az történik, hogy ott sűrűbben járnak ellenőrzésre a páciensek, és így a kisebb problémákra is hamarabb fény derül. Az elhanyagolt esetek viszont a tb-s rendelőkben csapódnak le.