A magyar betegségügy katasztrófája

Az egyetemi oktatás a filozófia, az asztrológia és a teológia hármas egységén alapult. A francia forradalomtól kezdve az euroatlanti civilizáció már az anyagot helyezte a tudományos gondolkodás középpontjába. Az egyetemes emberi tudást „három lábról egy lábra" állította. A nyugati orvoslás is anyagelvűvé vált, egy lábra állt, szemben más világkultúrákkal (iszlám, sintoizmus, konfucionizmus, buddhizmus... stb.), ahol a mai napig megtartották a klasszikus egyetemes gondolkodást.

A komputertechnika előretörése a 20. század utolsó harmadában jelentős változásokat hozott az orvoslás rendszerében. Az elmúlt 5-6 évben pedig (soha nem tapasztalt) ugrásszerű fejlődés történt a számítógépes rendszerekben, a mikro- és nanotechnikában, a vezeték nélküli kapcsolatteremtésben, az információtovábbításban és az internet elterjedésében.

Mindezek a nyugati orvoslásban alapvető strukturális változásokat indítottak el. Napjainkra gyakorlatilag a nyugati orvoslás a központi képalkotó diagnosztikára és terápiás eljárásokra alapozódik – írja dr. Papp Lajos, az MTA doktora a Magyar Hírlap Vélemény és Vita rovatában.

A kaposvári egyetem professzora továbbá arról is cikkében, hogy a rendkívüli drága diagnosztika az évek óta tartó gazdasági válság közepette is, 3-5 évente is eszközcserét követel. A gazdasági világválság és az anyagi lehetősége viszont az egészségügy belső forrásainak felülvizsgálatát, és a pazarlás megszüntetését sürgeti.

Az orvosszakmának és a mindenkori hatalomnak – a kialakult helyzetben – közös felelőssége, hogy az egészségügyi ellátásban fontossági sorrendet állítson fel. Dr. Papp Lajos úgy véli, első helyre az életmentés kell, hogy kerüljön, a sürgősségi ellátás.

A mindenkori hatalom és a politikusok számára világosan meg kell fogalmazni – véli a professzor -, hogy az egészség megőrzése, a primer prevenció a legdrágább, ami igen bonyolult és összetett célkitűzés, és jelenleg megvalósíthatatlan. Ezért is kell az életmentésnek az első helyre kerülnie!

A jelenkori állam mindenkori erkölcsi kötelezettsége – írja dr. Papp Lajos – „hogy minden állampolgárának egyforma esélyt biztosítson életmentésre, életveszélyes állapotok elhárítására". Olyan logisztikai ellátórendszert kell kialakítani, amely megteremti ezt az esélyegyenlőséget.

A professzor szerint nem fogadható el, hogy a budapestieknek háromszoros életesélyük van az ország szegény megyéiben élőkhöz képest.

A jelenlegi Magyarország gazdasági lehetősége – a professzor véleménye szerint – „csak az életmentést tudja biztosítani minden állampolgárának".

A professzor miután csoportra osztotta a katasztrófákat cikkében, arról ír a Magyar Hírlapban, hogy melyek azok a fontos, elsődleges feladatok, melyek ezek elhárításában segítenek.

Dr. Papp Lajos cikke végén – többek között – arról is ír, hogy Magyarországon nem a kórházi ágyakat kell megszüntetni, hanem az adott gazdasági lehetőségek ismeretében, gyors és egyértelmű, határozott döntéseket kell hozni. Az ismert nővér és orvoshiány ismeretében a sürgősségi központok mellett a hazánkban jelenleg működő aktív kórházi ágyak legalább 50 %-át szociális súlypontú ellátásra kell átakalítani.