A magyar orvosnő, akit Afrikába vezetett a hite

A Jóisten nem adja a missziós orvoslást csak úgy, felkészít rá – vallja Fodor Réka orvos, „Afréka”, aki a fekete kontinens országait járva gyógyít.

„Kint arról beszéltem, hogy én ide csak pénzt, tudást és tapasztalatot hoztam, de hitet, hálát és szeretetet viszek a népemnek cserébe” – mondta egyszer. Hogyan lesz valakiből missziós orvos?

Tizenkét évesen a kezembe akadt egy Albert Schweitzer­-könyv. Nem tudom, hogyan keveredett hozzám, de azt olvasgattam. Onnantól fogva biztos voltam benne, hogy missziós orvos leszek. Persze akkor még fogalmam sem volt róla, valójában mit is jelent ez, csupán annyit fogtam fel belőle, hogy van egy nagy fehér óriás, sok kicsi fekete gyerek, szavanna, zsiráf, elefánt. Mindent láttam a lelki szemeim előtt, ami nem a misszió. Az orvosira is amiatt jelentkeztem, mert úgy voltam vele, milyen missziós orvos az, aki nem orvos. (Nevet) Persze ez az egész egyáltalán nem ment azonnal és egyszerűen. Hatalmas kanyarokat vett az életem. Olyan nagyokat, hogy most, ötvenegy évesen próbálom összerakni a mozaikokat. Az életem bizonyos helyzetei, amelyeket eddig beilleszthetetlennek tartottam az utamba, most nyernek értelmet. Egy biztos: ha negyvenéves koromban azt mondta volna nekem valaki, mit szólok, hogy végül mégis afrikai missziókon veszek majd részt, saját alapítvánnyal, amelyekről könyvek is születnek, kinevettem volna, mert volt idő, amikor feladtam ezt a gyerekkori álmot. De mindez még jóval a megtérésem előtt volt.

További részletek a cikkben.