A menedzsment felelősségéről nem szokás beszélni

A válságmenedzselés nem demokratikus műfaj – vallja a nagybeteg Heves megyei kórház talpra állítására szerződött megbízott főigazgató, Tóth Ildikó a HVG ma megjelent számában.

A kórházak jó része szorult helyzetben van, ám a menedzsment felelősségéről nem szokás beszélni. Létezik egyáltalán olyan foglalkozás, hogy egészségügyi válságmenedzser? Vagy az államosított intézmények gondját mindenképpen felülről kell megoldani?

Minthogy ilyen képzés nincs Magyarországon, sem egyetemen, sem más kurzusokon nem tanítják, annak a néhány embernek sincs róla papírja, aki idehaza ezt műveli. Voltaképpen engem is a véletlen tett egészségügyi válságmenedzserré.  

Kívülről úgy tűnik, joggal panaszkodnak az intézmények, hogy kevés a pénz, az eladósodás törvényszerű velejárója az alulfinanszírozottságnak. Mit tehet egy válságmenedzser? Tovább rontja az ellátás minőségét, hogy kevesebbe kerüljön?

Nagyon vigyáztam arra, hogy a betegellátáshoz szükséges gyógyszerekre, anyagokra fordítható keret ne csökkenjen. Bármennyire meglepő is, sem az orvosok, sem a betegágy mellett dolgozók számát nem faragtam le. Nálunk nincs létszámhiány, és az adatok azt mutatják, hogy míg országos átlagban a kórházi kiadások 55 százaléka a bér, Egerben a 75 százaléka. Ennek történelmi okai vannak.

A hatalomból kikerült maroknyi csoport, ahol csak tud, feszültséget kelt, rossz hírét kelti a kórháznak. A többség pedig, azok, akik az elmúlt évek alatt sem heverték ki az intézményen keresztülsöpört verbális, mentális erőszakhullámot, inkább hallgatnak, nem akarnak csatázni.