A mentőknél nincsenek királylányok

Mindössze két éve lehetnek Magyarországon nők is mentőápolók. A gyengébbnek tartott nem képviselőiről persze gyorsan kiderült, hogy egyáltalán nem gyengék, s hogy éppoly jól megállják a helyüket ezen a poszton is, mint mentőorvosként vagy mentőtisztként. A Magyar nemzet riportja.

Székely Krisztina orvosként dolgozik az OMSZ-nál már nyolc éve, Szűcs Brigitta pedig, aki jelenleg mentőtisztnek tanul a főiskolán, a végzésig mentőápoló a Központi Mentőállomáson. Brigitta az egyike azoknak, akik két évvel ezelőtt elsőként jelentkezhettek női ápolónak a mentőszolgálat kötelékébe. Azt mondja, az első perctől csak segítőkész hozzáállást tapasztalt, ami nagyon megkönnyítette a beilleszkedését.

A kórházakban és a betegektől is nagyon sok pozitív visszajelzést kapok. Hálás vagyok a lehetőségért, kiváltságnak érzem, hogy itt dolgozhatok – fogalmaz. Brigitta szerint bár a mentőápolói munka fizikailag megterhelő, hiszen cipelni kell a súlyos felszereléseket, a hordágyat vagy az ülőkocsit, de az igazi nehézség sokkal inkább úgy megmaradni nőnek, hogy közben ne nőként, hanem kollégaként tekintsenek rá.

Székely Krisztina doktornő szerint ez utóbbi a kulcs: nem az a lényeg, hogy férfi vagy nő megy-e ki egy beteghez, hanem az, hogy birtokában van-e a szükséges tudásnak, képességeknek. A szőke orvosnő – akinek a férje is mentő, jelenleg a Budai Mentőállomást vezeti – úgy fogalmaz: az orvosok és a mentőtisztek között ugyan mindig sok nő volt, de azért a mentőszolgálat kivonuló állománya a mai napig egy férfiközösség.

Amelyik nő ezt kezelni tudja, annak nincs gondja a beilleszkedéssel – mondja, hozzátéve: a férfiak között is van, aki nem érzi itt jól magát, ez inkább habitus, embertípus, semmint nem kérdése. 

A főigazgató, Csató Gábor volt az, aki miután 2017 elején átvette az OMSZ irányítását, elhatározta: a nők számára is megnyitja az ápolói státuszt. Az indokokról pedig így beszél: – Még orvostanhallgató voltam, amikor döbbenten láttam, hogy a medikák nem mentőzhetnek, mert női ápolókat nem foglalkoztat a mentőszolgálat.

A magyarázat az volt, hogy nemegyszer túlsúlyos betegeket kell mozgatni, miközben láttuk, hogy az osztályokon az ápolók ugyanezt teszik. Később, amikor Olaszországban, illetve Nagy-Britanniában dolgoztam, láttam, hogy ott nemhogy ápolóként, de gépkocsivezetőként is alkalmaznak hölgyeket, van, hogy két nő érkezik a helyszínre mentőautóval.

Az OMSZ-nél nők tradicionálisan mindig is csak mentésirányítóként, adminisztratív területen vagy mentőtisztként, mentőorvosként dolgoztak. Amikor főigazgató lettem, úgy gondoltam, itt az ideje, hogy a mentőszolgálat ezen a téren is átlépjen a saját árnyékán, és 2017 nyarától meg is hirdettük a hölgyek számára ezeket az álláslehetőségeket – idézi fel.

Azóta átlagosan 50 és 60 közötti létszámban dolgoznak náluk mentőápoló hölgyek, ami ugyan nem sok, különösen, hogy összesen nagyjából 2300 mentőápolójuk van, de azt mondja, nem is várták, hogy százával választják majd nők ezt az egyébként valóban nem könnyű és nem feltétlenül nőies pályát. Jórészt azok jönnek, akik sürgősségi területen dolgoztak kórházban, és már megfertőzte őket a sziréna.

 A teljes cikk itt olvasható