A minimálbérnél többet költünk egy bevándorlóra

Magyarország naponta 4300 forintot fordít egy bevándorló ellátására, ami több, mint egy minimálbéren foglalkoztatott egynapi keresete – hangsúlyozta a Magyar Időknek adott interjújában Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.

– A menekültáradat számos területre, így az ön tárcájához tartozó egészségügyi és szociális ellátórendszerre is rendkívüli terhet ró, és ez csak súlyosbodhat, ha a helyzet nem enyhül.

– Most még ott tartunk, hogy a menekültek többsége átvonul az országon, így az ellátórendszerek és azok költségvetései még bírják a nyomást. Előbb-utóbb azonban a kiadások elérik azt a szintet, amikor már fel kell tenni a kérdést: honnan vegyünk el pénzt a menekültek ellátására?

– Abból a támogatásból, amit az Európai Unió Magyarország számára biztosít, illetve biztosított a migráció kezelésére, kért-e, fog-e kérni a tárca?

– Az egészségügyi ellátásra egyelőre nem kértünk többletforrást, a gyermekvédelmi rendszerben viszont szükség lehet erre, miután már ezres nagyságrendben regisztráltunk menekült gyerekeket. Egészen pontosan olyanokat, akik 18 éven alulinak mondták magukat, mert azt tudni kell, hogy sok közöttük a „szakállas gyerek", és ezt szó szerint kell érteni. Azért mondja, hogy gyerek, mert így speciális ellátásra jogosult. A fóti gyermekvárosban folyamatosan átlagosan 100-150 migráns fiatal ellátásáról gondoskodunk, de ők is állandóan cserélődnek, a többségük ugyanolyan gyorsan jön, majd távozik, ahogyan a felnőtt bevándorlók.

– A migránsok egészségügyi ellátásával kapcsolatban egy kormány számára készült jelentésben önök azt írták: meg kellene fontolni, hogy arra az időre, amíg a migránsok az egészségügyi szűréseken át nem esnek, illetve a szükséges védőoltásokat meg nem kapják, korlátozzák a mozgásukat. Erről azonban a migrációval kapcsolatos kormányintézkedések között nincs szó. Ennek az az oka, hogy, mint említette, egyelőre tranzitországnak számítunk a migrációban?

– Igen, mindössze erről van szó. Amit azonban az ön által említett javaslatban írtunk, abban továbbra sincs változás: a migránsok legfeljebb 5-10 százaléka vesz részt a kötelezően elrendelt szűrővizsgálatokon. Az ittlétük járványügyi kockázatot jelent, amelynek kezelésére természetesen fel vagyunk készülve, de ez indokolttá teheti az említett lépéseket.

– Ha már egészségügy: megvan a jelöltje az augusztus végén váratlanul lemondott egészségügyi államtitkár, Zombor Gábor helyére?

– Több jelöltem is van, és már beszélgettünk is a miniszterelnök úrral arról, hogy ki az, aki egyszerre tudná vállalni a rendszer működtetését és a szükséges átalakításokat, illetve aki világossá tudná tenni, hogy az elkövetkező éveknek az alapellátás megerősítéséről kell szólnia.

– Azokra az intézkedésekre gondol, amelyeket a parlament idén nyáron fogadott el az alapellátási törvény keretében?

– Az alapellátási törvényben az elveket fektettük le, az annak nyomán kidolgozandó kormány- és miniszteri rendeletekben kell meghatározni a végrehajtáshoz szükséges lépéseket, eszközöket, majd a terveket végre is kell hajtani. Olyan embert keresünk, aki képes ennek irányítására, hogy megerősítsük az alapellátást, és ezzel többek között a háziorvosok kapuőri szerepét, hogy minél kevesebbet menjünk kórházba. Korábban kevesebb figyelem irányult erre a területre, mára már megközelíti a kétszázat a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok száma. A kórházi területen is van teendő, gondolok itt például a folyamatos adósságkezelésre. A fekvőbeteg-ellátásban ugyanakkor az elmúlt években mintegy 500 milliárd forintos infrastrukturális és gép-műszer beruházás történt, ami példa nélküli. Itt a kapacitások finanszírozása és optimalizálása a feladat, hogy mindenki a legjobb ellátásban részesüljön.

– Szavai alapján akár Beneda Attila is esélyes lehet az államtitkárság vezetésére, aki jelenleg megbízottként irányítja az ágazatot, hiszen az ő szakterülete éppen az alapellátás. Mikorra várható a döntés?

– A frakcióval való konzultáció, azaz mindenképpen a jövő heti kihelyezett frakcióülés után dől el a kérdés.

– Nehéz terület az egészségügy, amit az is jelez, hogy több forrásból is hallottuk már, szívesen szabadulna tőle. Sokan lobbiznak is egy önálló egészségügyi tárca mellett.

– Valóban, sokaknak presztízskérdés, hogy legyen önálló egészségügyi minisztérium. Ezt bizonyos szempontból meg is tudom érteni, hiszen ez akár ki is fejezheti egy terület súlyát. A miniszterelnök azonban ragaszkodik ahhoz, hogy egyben maradjon a tárca, a kormányzás pedig nekem sem kívánságműsor. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának irányítását kaptam feladatul, ezt kell elvégezni, én pedig elfogadom és képviselni is tudom a kormányfő érveit. A szociális, az egészségügyi és az oktatási intézményrendszer jelentős részének állami kézbe vétele után most vagyunk először abban a helyzetben, hogy egységes elvek szerint tudjuk átalakítani a nagy ellátórendszereket, ami hatékonyabbá teszi azok működését.

– Az alapellátást és a kórházi adósság kezelését említette mint a következő időszak fő feladatait, de megkerülhetetlen az egészségügyi dolgozók bérhelyzetének javítása is. Mit kell, lehet tenni annak érdekében, hogy az orvosok, nővérek úgy érezzék, érdemes itthon, illetve a szakmájukban maradni?

– Emelni kell a béreket. Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy szeptemberben már emelt összegű mozgóbért kap mintegy 43 ezer nővér és 18 ezer orvos, akiknek a jövedelme így átlagosan bruttó 5-15 ezer, illetve 20-25 ezer forinttal emelkedik. Ez év közepétől az állam magára vállalta a rezidensképzés teljes költségét, ami azt jelenti, hogy nem a kórházaknak kell a rezidensek bérét és a képzés költségeit fizetniük. 2016. január 1-jétől pedig havonta mintegy bruttó 405 ezer forint lehet a fiatal szakorvosok bére, így nem csökken az ösztöndíjprogramokból kilépők fizetése. De tovább kell menni ezen az úton, hiszen az orvosok és ápolók itthon tartása az egészségügy működőképessége szempontjából kulcskérdés.

– Mondhatjuk tehát, hogy folytatódik a megkezdett bérrendezés?

– Igen.

A miniszterrel készült teljes interjú itt olvasható