A MOK titkára a bérharc esélyeiről

„Nehéz megtalálni azt a pillanatot, amikor, azt kell mondani, most aztán nincs tovább” - mondta Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara titkára a honi egészségügy állapotáról, amikor a járvány tapasztalatairól és orvosi bérharc esélyeiről kérdezte a népszava.hu.

A járványhelyzet miatti húsz százalékos kórházi kapacitáscsökkentés, az ágytartalékolás fennállhat akár egy-két évig is. Mit jelent ez az ellátók szempontjából?

Eddig sem volt teljesen világos , hogy mit jelent ez az úgynevezett kapacitástartalékolás. De egy intenzív osztály esetében most nincs olyan, hogy tíz ágyból kettőt üresen tartunk, mondván: érkezhet egyszer covidos beteg. Ha valakit hoz a mentő, és talpra kell állítani, le fogjuk tenni az első üres ágyra. A COVID-fertőzött ellátása amúgy sem különbözik érdemben más, például TBC-vel vagy egyéb ragállyal érkező betegétől. A fertőző betegeket eddig is elkülönítve kellett kezelnünk, a személyzet ugyanúgy beöltözik, és a szakemberek végzik a dolgukat. Minket így kevesebb meglepetés ért, mint az átlag ellátókat. De összességében sincs értelme mindenütt az ágyak húsz százalékát üresen tartani, hiszen ekkora kapacitást kitesznek a külön erre a célra épített kórházak és a járványosztályok is.

A miniszter egyik interjújában azt mondta, az orvosok döntötték el, ki megy és ki marad az ágyakon. Kértek-e az orvosok az ilyen döntéseikhez támogatást a kamarától?

Nem, a kamara elnökségéhez konkrét segítségkérés nem érkezett. De ez nem jelenti azt, hogy a területi etikai bizottságokhoz sem jutott el ilyesmi, vagy hogy egyáltalán nincsenek ilyen vizsgálatok - a döntések nehéz, konfliktusos voltáról pedig számos informális jelzést kaptunk. Megjegyzem: elég sajátos értelmezése volt az a helyzetnek, ami ezt a felelősséget az orvosokra tolta.

A katasztrófának az a definíciója, hogy kevesebb eszközöm és emberem van, mint amennyire szükségem lenne. Az operatív törzs viszont rendre arról beszélt, hogy mindjárt itt a katasztrófa, de hiteles adatokat a járványról, az ellátási stratégiáról nem nagyon hallottunk. Legfeljebb annyit, hogy a tömeges megbetegedések előtt egy-két nappal járunk. Ha ezt követően arra utasítják az orvosokat, hogy azokat a betegeket küldjék haza, akik kevesebbet profitálhatnak abból, hogy egy adott ágyon fekszenek, mint a várhatóan egy-két nap múlva tömegével megérkező COVID-osok, akkor ez nem az orvos felelőssége, hanem az utasítás kiadójáé. Csak akkor lett volna az orvosé, ha döntéshez szükséges információk is a rendelkezésére álltak volna.

De hiába kértük, a terepen gyógyítók nem kapták meg ezeket. Nem tudtuk, mi a stratégia: milyen információkból következik, hogy 8 vagy 16 ezer lélegeztető gépre van szükség; honnan tudjuk, hogy az ágyak 60, 65 vagy éppen negyven százalékát kell felszabadítani. Milyen alapon kellett volna megtagadni az utasítást, ha a pontos számokat nem ismertük? Továbbiak a cikkben