A munkaerőt még jobban kizsigerelhetik a központosított szakrendelőkben

Az egészségügyi rendszerben a járóbeteg-szakrendelők központosítása újra témává vált. A kormány a szakrendelők eszközállományában, illetve a jól képzett szakorvosok átcsoportosításában reménykedik, de szakértők szerint a központosítás nem garancia a betegellátás minőségének a javítására. A nagyrészt nyugdíj előtt álló munkaerő ugyanis elhagyná így a pályát, és az ellátás átbürokratizálásához vezetne: nehezebben reagálhatna így az amúgy is terhelt egészségügyi rendszer a betegek igényeire - írta a mérce.hu.

A központosítás mellett fő érvként a járóbeteg-szakrendelők szükségesen felüli eszközállományát és a túl sok orvos alkalmazását említik: szaktudásuk helyi szinten gyakran nincs kihasználva. Ezen érvelés szerint a központosítás a megyei kórházak működésébe csatornázna új és szükséges erőforrásokat a szakrendelők erőforrásainak bekebelezésével.

„Mindezek a kormány számára érthetően fontos szempontok, de, ha megnézzük, hogy a kórházak 2011-12-es években történő központosítása mit eredményezett, akkor nem azt látjuk, hogy a kórházi ellátáshoz való hozzáférés egyenlőbbé, vagy az ellátás minősége jobbá vált volna. Úgy érdemes központosítani, ha utána jobban működik a rendszer, és könnyebb lesz a betegeknek hozzáférni a megfelelő ellátáshoz” – nyilatkozta a lapnak Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem egészségügyi közgazdásza.

Sinkó három pontban foglalta össze, milyen hátrányokat jelent a betegellátás szempontjából a központosítás:

- az önkormányzat pénzétől való elesést (ez akár többtíz milliárd forintot is jelenthet);

- a szakrendelőkben dolgozó, jellemzően idősebb orvosok inkább a nyugdíjat vagy a magánpraxist választanák az ügyeleti rendszer, a rendelési helyek szétaprózódása és a megyei kórházak adminisztrációjának való kitettség helyett;

- a rendszer kórházcentrikusságának megerősítését eredményezi, a centralizált kórházak viszont a legköltségesebb és egyben a legnehezebben hozzáférhető ellátási formát jelentik.

Ennek az átalakulásnak a „végén” ott vannak/lesznek a betegek, akik nehezebben vehetik majd igénybe a megmaradt, csonka szakrendeléseket.

Az önkormányzati tulajdonban lévő szakrendelők jobban tudnak reagálni a helyi szükségletekre, a helyi lakosság egészségügyi problémáinak a sajátosságaira. Továbbiak a cikkben