A nagy vércukor ingadozások káros következményei

Az elmúlt években számos olyan adat gyűlt össze, amely azt sugallja, hogy kapcsolat áll fenn a vércukorértékek ingadozása és a krónikus mikro-, illetve makrovaszkuláris szövődmények kialakulása, valamint a kardiovaszkuláris mortalitás között. Ma már a kezelési irányelvek nemcsak a HbA1c céltartományának elérését, hanem a nagy vércukorszint-ingadozások elkerülésének fontosságát is hangsúlyozzák, olvasható a PharmaOnline portálon.

Az ingadozó vércukorértékek komoly kihívást jelentenek mind az orvos, mind a beteg számára. Ezzel a klinikai problémával 1-es típusú diabeteses betegek esetében napi szinten találkozhatunk, míg 2-es típusú cukorbetegségben a vércukorszint-ingadozás jellemzően a betegség késői stádiumában szokott kihívást jelenteni, amikor a saját inzulintermelés jelentősen csökken, és a beteg exogén inzulinkezelésre szorul. A 2-es típusú cukorbetegségben egyre több bizonyíték támasztja alá a nagy vércukor-ingadozások és a krónikus mikro-, illetve makrovaszkuláris szövődmények kialakulása, valamint a kardiovaszkuláris mortalitás közötti kapcsolatot. Ugyanakkor az 1-es típusú diabetesben elvégzett tanulmányok ellentmondásos eredménnyel zárultak. Bár néhány tanulmány eredménye alapján felmerült, hogy a jelentős vércukor-ingadozás hosszú távon előidézheti a mikrovaszkuláris szövődmények közül a neuropathia és a nephropathia létrejöttét, a vizsgálatok többsége nem igazolta a vércukor-variabilitás pozitív prediktív értékét a krónikus szövődmények kialakulására vonatkozóan. 

Jól ismert, hogy a hypoglykaemia a cukorbetegség kezelésének egyik leggyakoribb és legsúlyosabb szövődménye, a megfelelő anyagcserekontroll elérésének egyik legfőbb akadálya. A krónikus szövődmények kialakulásában játszott ellentmondásos szerepe ellenére a vércukor-variabilitás hypoglykaemia-kockázatot előrejelző képességének klinikai jelentősége megkérdőjelezhetetlen.Több vizsgálat is igazolta, hogy a súlyos hypoglykaemiás epizódok előfordulását a vércukorszint-ingadozások jelentős fokozódása előzi meg. A rossz anyagcseréjű, nagy vércukor-variabilitású cukorbetegekben a vércukorátlagot a vércukor-ingadozások csökkentése nélkül nem lehet megfelelően kontrollálni, mert a vércukorszint átlagának csökkentése fokozhatja a hypoglykaemia előfordulásának a kockázatát.

A nagyfokú vércukor-ingadozás egyik oka lehet a kezelés során alkalmazott inzulinkészítmény variábilis hatása. 

Az egyes bázisinzulinok variabilitását különböző módon jellemezhetjük: beszélhetünk egyének közötti variabilitásról (azonos dózis mellett), egyes napok vércukorprofilja közötti variabilitásról (prediktibilitás), vagy 24 órán belüli vércukoringadozásról (fluktuáció). Az egyének közötti variabilitásnak viszonylag kisebb a klinikai jelentősége, hiszen az inzulin dózisát egyébként is egyéni igények alapján titráljuk. Gyakorlati szempontból nagyobb jelentősége van a napok közötti ingadozásnak és a 24 órán belüli (dózistól dózisig tartó) vércukor-ingadozásnak. Mindkettő jelentősen befolyásolhatja az anyagcserekontrollt, a mindennapok hypo- és hyperglykaemia-kockázatát.

A vércukor-variabilitás mérésére vonatkozóan nincs konszenzus, a technikai (mérések gyakorisága, pontossága) és matematikai nehézségek (a vércukorértékek nem normál eloszlása, a vércukorátlag befolyásoló hatása) kiküszöbölése mellett a mindennapi gyakorlatban a legfontosabb szempont, hogy a meghatározása gyors és hatékony legyen.

A teljes cikk a portálon olvasható.