A nagybetegről összeomlásmentesen – egészségügy az elmúlt négy évben

Ezt az intenzív állapotot festi föl a két vélemény a magyar egészségügy állapotáról. De miért is nem lepődünk meg azon, hogy kormány és ellenzéke még ott sem tudnak nemzeti minimumokban megegyezni, ahol emberélet a tét. Azt már ránézésre láthatjuk, lázas az állapot, a Google az elmúlt másfél évtizedre nem tud olyan évet fölmutatni, ahol ne lett volna szalagcím: Összeomlás szélén az egészségügy – írja cikkének elején Balassa Tamás a sonline.hu portálján.

Nem meglepetésre mindig az aktuális ellenzék észlelte ezt. A szakma pedig akkor, ha úgy érezte. A Somogyból elszármazott Rácz Jenő volt miniszter akkor még kórházszövetségi elnökként 2010 őszén kongatott vészharangot (ezt az új kurzuson számon kérni aligha lehetett még akkor). Pénzügyi, politikai, szakmai, morális és nagyon komoly bizalmi válságról beszélt, mert mint mondta, „hit nélkül nem lehet gyógyulni és gyógyítani sem." Elsőként mégis egy 235 milliárdos mínuszról tett említést, ennyivel kevesebb finanszírozást kap az ágazat a kívánatosnál, sok-sok éve már.

Minden év végén kis konszolidáció, a morcos gyógyszerkereskedők és közműszolgáltatók felé életmentő adósságszolgálat. Volt, hogy kórház hozomra már nem kapott ellátmányt, csak készpénzre. És volt, de még mennyiszer, és van a mai napig, amikor a beteg vagy hozzátartozója viszi be a kívánt injekciót, pirulát. Pénz nem számít, gyógyulni kell. Pénz számít, nem mindenkinek jut még a létfontosságú szerekre sem. Pénz nem számít, 70-100 milliárdot teszünk megalázó-cinkos szokással évente a rendszerbe törvénytelenül. Sokkal többet, mint amit csipszadóval vagy a dohányzásellenes fellépéssel (bár ez utóbbi rövid távion nehezen mérhető) elért a kormány – emeli ki a cikkíró.

Az elmúlt négy év vesztesei a kórházak voltak: az aktív ágyak számát a kormányzat 16 000-rel csökkentette, írta a Fidesz 2010-es szakprogramja. Úgy fogalmazott: a 44 ezer 376 aktív ágy az akkori kaotikus viszonyok és szervezetlenség mellett elégtelen. A kórházbezárások még középtávon sem jelentenek valódi megtakarítást. Fekvőbeteg-kapacitásunk négy-hat százalékkal magasabb, mint az uniós átlag, de a magyar lakosság egészségi állapota lényegesen elmarad ettől az átlagtól. Somogy különösen nem az egészség mintaképe: a szív- és érrendszeri betegségekben a keleti megyékkel dobogós helyen áll.

Nem lett kórházbezárás, bár Repa Imre volt kaposvári főigazgató, aki 2003-2012 között több mint tízmilliárdnyi fejlesztést vezényelt le Kaposváron, s ezt most Moizs Mariann töretlen akarással folytatja, többedmagával (sokan azért nem voltak) így látta a 2000-es évek második felében. Ötven-hatvan kórházat érzett fenntarthatatlannak. A Gyurcsány-kormány Államreform-bizottságát szakértelmével támogató professzor elképzelése a pártprogramból kiolvashatóan nem volt járható út. Még a „fukcióváltás" elnevezésű projekt is nehezen vagy (nem is) ment át az erős Fidesz-városokon, hát még egy kórházbezárás. Somogyban Marcali veszített egy gyermekosztályt (és Kaposvárhoz kapcsolva az önállóságot), de most kap egy sürgősségi megerősítést, Nagyatád a rehabilitációban erősödött. Mindannyian, Kaposvárral az élen, sorban állami kézbe kerültek.

Mindeközben: Somogy elmúlt négy évének egészségügye, mely négy év egy megelőző négyre épült szervesen, országosan is kiemelkedő, ennyi Európai Uniós fejlesztéssel talán egyetlen megye sem büszkélkedhet. A Pólus 12,4 plusz 2,5 milliárdos kórháztömbösítése, melyet hétfőn adnak át, a 21. század kórháza. Mely éppen nyolc éve indult az építkezés hosszú, rögös útjára. Az egyetlen terv volt 2006-ban, ami készen állt az uniós pályázatra, hangzott el az első években, de az egykori alapozók-úttörők ma már „Kaposvár demszky-jei", akik nem érdemelnek különösebb dicsfényt a nyilvánosság előtt. Inkább hibáik nagyítódnak: a régi műtéti tömbi felújítás szakaszolása miatt a kórháznak éppen a „közepe" díszeleg, de már nem sokáig, szakadtan-rozsdásan.

A tervezett hétmilliárdos, Kaposvárhoz tartozó Mosdós-fejlesztés rekreációs-welness-pontokkal, az onkológiai fejlesztés, az egyetem PET MR/CT-beruházása, Marcali és Siófok építkezései, a csurgói és tabi, valamint a barcsi kistérségi járóbeteg-szakrendelők: nagyot lépett előre a megye egészségügye infrastrukturálisan. Hogy aztán lesz-e ember, orvos és ellátott elegendő a vadonatúj gyógyítóterek között, nem csak a fejlesztőkön múlik – emeli ki Balassa Tamás.