Elég-e egy tisztességes alapbérre felépített teljesítményalapú bérezési rendszer, vagy más is kellene?
Első pillantásra kedvezők a legutóbbi hálapénzfelmérés adatai, hiszen a megkérdezett orvosok kilencvenhat százaléka olyan egészségügyi rendszerben szeretne dolgozni, ahol az egyébként egyre vékonyabb boríték nem kap főszerepet. Ehhez képest csak kekeckedésnek tűnik, hogy hat százalék semmi kivetnivalót nem talál a paraszolvenciában - utalt a Figyelő hetilap a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete (ReSzaSz) és a Szinapszis Kft. közös reprezentatív kutatásaára.
Az elutasítottság valóban nagyarányú a körükben - fogalmazott a Figyelőnek egy évtizedek óta belgyógyászként praktizáló doktor. Ennek okát abban látja, hogy elfogadása esetén a szakember elveszíti a gyógyítás és a terápia folyamata feletti irányítást, hiszen a beteg utasításokat adhat és direktívákat fogalmazhat meg vele szemben. Így a paraszolvencia torzítja a szakmai irányítást, az előnyvásárlás pedig a többi beteggel szemben válik igazságtalanná.
Noha a felmérés jelentős elutasítottságot mutatott ki, a képet picit árnyalja, hogy a válaszadók közel kétharmada szerint kizárólag a béremelés nem elég a hálapénz megszüntetéséhez. Dénes Tamás ReSzaSz-elnök lapunknak felvázolt egy lehetséges utat, hangsúlyozva, hogy erről a szakpolitika semmilyen szintjén nem született még döntés. Az általa említett úgynevezett „finanszírozási háromszög" alapvetése szerint egy tisztességes alapbérre fel kellene építeni egy teljesítményalapú bérezési rendszert is, ami persze megkövetelné a gyógyítás minőségének mérését és az ellátott betegek számának nyomon követését.
A már idézett forrásunk viszont a belterjesség, a rosszul értelmezett hierarchia mentén fogná meg a problémát. Szerinte a hálapénz megszüntetése a tisztességes fizetések mellett csak a teljes rendszer újraszabásával lehetséges. Újradefiniálná a humánerőforrás-szempontokat, különös hangsúlyt helyezve a vezetők kiválasztására is. Ennek jegyében ismét megpályáztatna minden vezetői állást azért, hogy a megfelelő kvalitású emberek kerüljenek helyzetbe, s ne a haveri kapcsolatok és a lekötelezettségeken alapuló viszonyrendszerek döntsenek. A teljes cikk