A rák elleni összefogás minden különbséget felülír

Új távlatok nyílnak a rákgyógyítás előtt azzal, hogy a régió országai együttműködnek az onkológia területén, összeadva tudásbázisukat, kutatási és gyógyítási tapasztalataikat – mondta el a Magyar Nemzetnek adott interjúban Mátrai Zoltán, a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia nemrég megválasztott elnöke és Nagy Péter, az Országos Onkológiai Intézet tudományos igazgatója, akit szintén most hívtak meg az Európai Onkológiai Akadémia előkelő tagjai közé. A két testület között hamarosan érdemi együttműködés kezdődhet, új lendületet adva a nemzetközi rákkutatásnak. A közös cél az, hogy egész Európában javítsák a betegek gyógyulási esélyeit és életminőségét, illetve csökkentsék a betegség kialakulásának az esélyét.

– Milyen területekre szeretnének kiemelt figyelmet fordítani az onkológián belül?

M. Z.: Az onkológia teljes spektrumán szeretnénk együttműködni. Olyan munkacsoportok álltak fel, mint a rákmegelőzés, a szűrőprogramok, a terápiás, a rehabilitációs, a kutató és az oktatási munkacsoport. A közös klinikai kutatási adatbázis lehetővé teszi, hogy nemzetközi szinten sokkal több információval dolgozzunk a gyógyítás érdekében. Olyan, most még gyerekcipőben járó területeket is szeretnénk fejleszteni Kelet-Közép-Európában, mint az úgynevezett fertilitás prezervációs program, ami azt jelenti, hogyha fiatal hölgyeket érint onkológiai betegség, akkor ne csak meggyógyítsuk őket, hanem lehetőségük maradjon a későbbi családalapításra is.

N. P.: A kutatás a betegágynál kezdődik és megannyi okos ember munkája révén az eredménye is oda ér vissza. Vagyis azoknak a kutatásoknak az eredményei vezetnek innovációhoz az egészségiparban és ezáltal válhatnak a legnagyobb segítséggé a betegek életében, amelyeknél az őket gyógyító onkológus orvosok jelölik ki az irányokat, hiszen ők látják a problémákat. Az európai akadémia egyértelműen deklarálta, hogy a kutatásokat és innovációs tevékenységeket a betegellátáshoz kell kapcsolni és ezért a nemzetközi összefogásokban az onkológia csúcsintézményei, az úgynevezett komprehenzív onkológiai centrumok kell hogy főszerepet kapjanak. Ezekben az intézményekben megvan az oktatásnak, a kutatásnak, a prevenciónak és a gyógyításnak egy olyan szintű harmóniája, hogy a betegek szinte azonnal tudják élvezni az elért tudományos eredményeknek köszönhető innovációkat.

– A nyugati országok részvételével is működő Európai Onkológiai Akadémia tevékenysége mire összpontosít?

N. P.: A jövőre induló Európai horizont elnevezésű új uniós keretprogramban a rákkutatás az egyik kiemelt missziós terület lesz, ami forrásnövekedést is jelent. Ez komoly lehetőség

Európának, amely lehetővé teszi, hogy valóban olyan kutatási irányok induljanak el, amelyek a betegek gyógyulását a gyakorlatban is szolgálják. Az uniós program deklarált célja, hogy 2030-ra Európában legalább négyből három daganatos betegnek biztosítsák a tízéves túlélését. Ezt nem lehet úgy elérni, hogy minden ország egymástól függetlenül kutat és dolgozik: csak az országok közötti összefogással fog menni, valódi csapatmunkával.

– Az említett missziós területen hogyan tud hazánk részt venni?

N. P.: A missziónak van egy tizenöt fős igazgatótanácsa, amely meg fogja határozni azokat az irányokat, amelyek mentén a forrásokat leoszthatják a kutatásra. Ennek a tudományos tanácsadó testülete lett az Európai Onkológiai Akadémia. Az akadémia mögé ebben a tevékenységben felsorakozott Európa mondhatjuk összes meghatározó szervezete, amely rákkutatással, ellátással, prevencióval vagy a betegek érdekeinek a képviseletével foglalkozik.

M. Z.: Tulajdonképpen Nagy Péter professzor urat kérték fel arra az Európai Onkológiai Akadémiában, hogyha van olyan kutatási terület, amelyre eddig kevesebb figyelem vagy forrás jutott Nyugat-Európához képest, akkor legyen ő az összekötő kapocs, képviselve a kelet-közép-európai rákkutatók érdekeit a közös fejlődéshez, fejlesztésekhez. Ehhez partnerként a Kelet- és Közép-európai Onkológiai Akadémiát választották, hogy ebben a szervezeti formában a kelet-közép-európai régió jobban tudja érvényesíteni fontosnak tartott szakmai, illetve szakmapolitikai szempontjait. Továbbiak a cikkben