Mély válsággal küzd a magyar onkológiai rendszer. A betegek csak saját kálváriájukat látják, az egészségügy szereplői gyakran fásultak.
Poller Imre onkológus-szerző diagnózisa halálos pontossággal mutat rá az ellátás elégtelenségére - olvasható a hvg.hu-n.
Máig tabunak számít a rákbetegség, homály, távolságtartás és félelem övezi. Van is mit takargatni, a nemzetközi „élmezőnyben" lévő magyar megbetegedési adatoknál csak a kór túlélési mutatói rosszabbak. A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség becslése szerint élete során minden három európai közül egynél diagnosztizálnak rákot, és minden négy európaiból egyvalaki rákban hal meg. A magyar, de főképpen a budapesti helyzet még ennél is rosszabb. A fővárosban egy év alatt 100 ezer lakosra 1000 új daganatos megbetegedés jut, és ha minden úgy marad, ahogy most van, minden második budapesti lakosnál fognak élete során rákot diagnosztizálni, és minden harmadik budapesti rákban hal majd meg. Az ellátásra szorulók száma alapján biztosan állítható, hogy az egészségügyre háruló onkológiai feladatok aránya nagyobb, mint bárhol másutt a fejlett világban (lásd ábránkat). Azaz – ha adunk valamit magunkra – a nemzetközi ajánlásokat nem alul, hanem felül kellene teljesíteni a lakosság ellátásához szükséges kapacitások tervezésekor - írja a szerző.
A magyarországi ellátásról pontos és fontos részletek a hvg.hu-n.