A rezidensek kénytelenek lenyelni az új jogviszony feltételeit

Az új szabályozás ellen már a törvénytervezet nyilvánosságra kerülésekor komoly tiltakozás indult az egészségügyi dolgozók: orvosok és az új feltételeket ugyanúgy vállalni kényszerülő, de a béremelésből kimaradó egészségügyi szakdolgozók körében egyaránt. A Magyar Orvosi Kamara első felméréseiből látszik, hogy országszerte közel hatezer orvos gondolja most úgy, hogy ha valamikor decemberben elé teszik, nem írja majd alá az egészségügyi szolgálati jogviszonyt létrehozó új munkaszerződését. Van azonban az orvostársadalomnak egy olyan csoportja, amelyik nem teheti meg olyan könnyen, hogy otthagyja az állami egészségügyet: a pályakezdők orvosok, azaz a rezidensek és a fiatal szakorvosok. Nekik ugyanis komoly pénzösszegeket kellene az államnak visszafizetniük, ha úgy döntenének, nem akarják vállalni az egészségügyi szolgálati jogviszonnyal járó munkafeltételeket - írta a 444.hu.

Ösztöndíjakból, és a szakorvosi képzésük költségeiből állna ez az esetenként milliós összeg, amit azért kellene maradéktalanul visszaadniuk, mert - a rezidensek esetében - „önhibájukból” félbe hagyták a szakképzést, vagy ösztöndíjasként nem teljesítik, amit vállaltak: hogy az ösztöndíj folyósításának megfelelő ideig szakorvosként az állami egészségügyi szolgáltatónál dolgoznak.

A szakorvosképzést Magyarországon csak akkreditált intézményben lehet végezni, ami lehetne állami vagy magánkórház is. Mivel azonban a rendszer eddig szinte kizárólag az állami egészségügyre épült, nagyon kevés magánintézmény rendelkezik akkreditációval - magyarázta a 444-nek Vámosi Péter, a Magyar Rezidens Szövetség budapesti regionális csoportjának megbízott vezetője. Szerinte elvileg elképzelhető, hogy több magánintézmény elindítja majd az akkreditációs folyamatot, ha erre komoly igény mutatkozik, de ez a legjobb esetben sem lehet meg egyik napról a másikra.

A képzés finanszírozásából, ha azt magánkórházban végzi a rezidens, természetesen kiszáll az állam, és Vámosi szerint az sem biztos, hogy a magánintézményeknek megéri majd átvállalni a költségeit. A képzés legnagyobb része ugyanis biztosan olyan, amit egy átlagos magánkórház portfóliója nem képes lefedni. Ekkor az intézmény kénytelen lesz kvázi kölcsönadni a rezidenst olyan (állami) intézménynek, ahol ez a képzési elem elvégezhető. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a rezidens az állami egészségügyben dolgozna, közben ezért a munkáért egy magánintézmény fizetné - magyarázta Vámosi. Így szerinte a felsorolt szempontok minimum kérdésessé teszik, mennyire járható út a szakképzést magánegészségügyben befejezni.

A képzési költségek megtérítése eleve csak a rezidensekre vonatkozik, de Vámosi szerint az új szerződések aláírásának megtagadása és az állami egészségügy elhagyása esetén nekik sem kell ezt a pénzt azonnal visszafizetni. Lehetőségük van ugyanis a szakképzésük ideiglenes felfüggesztésére, ami a szakvizsgához minimálisan szükséges gyakorlati időn felül további három év mozgásteret adhat nekik - magyarázta Vámosi. Így a kivárás lehetősége számukra is adott. Továbbiak a cikkben